"Soha nem próbáltam és soha nem is fogok versenyezni édesapámmal. Sok éve dolgozom azért, hogy itt lehessek." - vallotta be egy exkluzív interjúban Brandon Peniche, melyben elmesélte, mennyire volt nehéz kiépítenie saját útját mint "XY fia".
Brandon Peniche karrierje egyik legjobb pillanatát éli át jelenleg, főszerep után főszerepet kap a TelevisaUnivision-nál, ahol hónapokkal ezelőtt futott sikerrel a La historia de Juana, melyben Gabriel Rubio-nak adott életet, jelenleg pedig a Las hijas de la señora García egyik lovagját alakítja, melynek főszereplői közt található María Sorté, Oka Giner, Ela Velden és Emmanuel Palomares is. A mexikói színészt, akit hazánkban is számos projektben láthattunk, köztük az Un refugio para el amor (Menekülés a szerelembe), a Corazón indomable (Maricruz), az A que no me dejas (Ne hagyj el!) és az Un camino hacia el destino (A sors útjai), az újabb generáció egyik kiemelkedő főhősének tartják.
Legutóbbi két munkája az Egyesült Államokba is megérkezett, a nagy sikerrel futó La historia de Juana-t éppen a Las hijas de la señora García váltotta a napokban az Univision műsorán; ennek kapcsán pedig interjút készítettek a színésszel, melyben elmondta, könnyen felfedezte gyerekkorában, hogy a színészet az ő szakmája. "Az igazság az, hogy azt gondolom, hogy tudatlanul is [befolyásolt az a tény, hogy édesapám ennek szentelte magát, nagy hatással volt rám, hogy ezt az utat járjam]." - vallotta a People en español-nak a 38 éves színész.
"Olyan ez, mint aki az ügyvédként keresi a kenyerét, ha látja az édesapját, akinek van egy ügyvédi irodája, és nagyon jól megy neki meg minden, úgy gondolom, hogy akaratlanul is [azt gondolja, hogy], 'jaj, én is ugyanezzel akarok foglalkozni'." - mesélte. "Nem tudom, hogy ezért [választottam-e ezt]." - folytatta a színész, aki első főszerepeit a Contigo sí és a Nadie como tú melodrámákban kapta a TelevisaUnivision-nál. "Nyilván szerettem elveszni a díszletekben, imádtam. És nagyon kicsi korom óta mindig azt mondtam apumnak, hogy 'vigyél el a munkahelyedre, vigyél el a munkahelyedre', szóval kicsi korom óta imádtam ezt." - mesélte. De milyen nehéz volt számára kiépítenie a saját útját a műfajban, úgy hogy 'XY fia'?
"Soha nem próbáltam, nem is próbálom, és soha nem is fogok versenyezni édesapámmal, mert más idők járnak. Régebben telenovellát csináltál, és a világ rocksztárja lettél, és ma nem, ma már van streaming, sok különböző dolog van." - fejtette ki gondolatait a kérdésre. Apa és fia a fikcióban is találkoztak már a telenovellák világában, a La malquerida, az A que no me dejas (Ne hagyj el!) és legutóbb a La historia de Juana esetében álltak együtt kamerák elé.
Az összehasonlítások édesapjával, Arturo Peniche-vel azonban mindig is jelen voltak. "Voltak olyan emberek, akik meg akarták nézni, hogy 'ugyan nem-e csak azért tették be, mert [az ő fia]', és nekem igen is sok munkámba került." - mesélte az interjú során. "Sok éve dolgozom azért, hogy itt lehessek, ahol vagyok." - tette hozzá.
Ez is érdekelhet:
Mit gondoltok Brandon Peniche munkásságáról? Ki kedveli őt? Szívesen látnátok újabb novelláit is hazánkban?
Mindketten nagyszerű színészek, nagy kedvenceim és külsőre is nagyon hasonlítanak. Brandon tényleg megdolgozott azért, hogy ott legyen, ahol most van. Szerintem nagyon tehetséges és végre az általa megérdemelt helyen van a Televisánál. Belopta magát a szívembe a Contigo sí-vel, imádtam Karla Esquivel partnereként a Nadie como tú-ban és jelenleg élete alakítását nyújtja a Las hijas de la Señora García telenovellában, Oka Ginerrel pedig egészen elképesztő a kémiájuk.
VálaszTörlésAz utóbbi sorozatai közül bármelyiket szívesen látnám itthon és remélem, hamarosan újra együtt láthatjuk a képernyőn Arturo Peniche-vel.
VálaszTörlésTudom, ez egy pozitív poszt, de én méltatlankodnék egyet. Ez a jóképű, kivételes kisugárzással és tehetséggel is rendelkező fiatalember már annyira régóta nyomja az ipart, hogy már réges-rég megérdemelte volna ezt a sikert, legkésőbb mondjuk az URPEA Patricioja után kijárt volna neki az első főszerep, fiatalon. Az A que no me dejasban hiába volt szép húzás Carlos Morenotól összeereszteni apa-fia szerepekben Arturoval, még szebb lett volna, ha mondjuk valamelyik etap férfi főhőse lehetett volna, ehelyett a második etapban egy nála kinézetre és tehetségére is sokkal kevésbé alkalmasabb színész mögött kellett eljátszania egy kevésbé jelentős karaktert, nem is beszélve a férfi pályatársairól. Örültem volna, ha Arenas helyett ő járta volna be azt az utat.
VálaszTörlésNem értem, miért vártak eddig vele, azért a főhős-korszaknak elvileg van egy szavatossági ideje (khm, Colunga, rád nézek), semmi esetben sem szerencsés, hogy 35 fölött indult el nála komolyan valami.
Mindenesetre örülök a (viszonylag késői) sikereinek.
Én nem gondolom,hogy "kicsúszott volna az időből". Főleg,hogy a mai világban már minden úgy kitolódott (a 30 az új 20, szokták mondani). Ha megnézzük, a női fronton pl. Kimberly Dos Ramosnak és Claudia Martinnak is 30 éves koruk körül jött az áttörés. Abban viszont egyetértek,hogy Brandonnak már jóval korábban is kijárt volna ez a siker. És én is bosszankodtam,amikor a nem is különösebben tehetséges és átütő színészek mellett kapott valami mellékszerepet.
TörlésAz egy dolog, hogy 30 az új 20, de egyikünk sem fiatalodik a kor előrehaladtával külsőre, és bizony kevesek öregednek előnyösen. Tudom, hogy a telenovella műfaja ráncfelvarráson esett át és manapság már nem csak huszonéves karakterekre szabott történetek vannak, de hadd ne említsek példákat mennyire kínos, amikor kinézetre is 50 éves férfiakat huszon-harminc pár éves főhösökként lát az ember viszont. Mégha 50 az új 30 is.
TörlésEz a fajta váltás igenis nehéz dolog, különösen egy olyan karrierben, ahol későn jöttek a főszerepek.
De Brandon látszólag Daniel Elbittarhoz hasonlóan jól tartja magát, egyelőre ez még nem téma.
A férfiaknál kevésbé számít a kor, nézd meg Juan Ferrarát, 50 pluszosan még bőven főszereplőket játszott a 90-es években. A nézők kevésbé érzékenyek a túlkoros férfi főhősökre, mint a nőkre, szexizmus, de ez van.
TörlésA fentebb említett Daniel Arenas is 30 fölött kapta az összes főszerepét.
Az AQNMD-beli karaktere pedig szerintem sokkal hálásabb volt Brandonnak, mintha ő lett volna a főhős a második etapban, elvégre utóbbi süketnéma volt, nem volt benne azért akkora színészi kihívás. Meg is lehet nézni, hol tart most Ignacio Casano karrierje, és hol Penichéé.
Csak akkor nem érzékeny a néző a férfi színész korára, ha a történet is indokolja az idősebb főhőst. Ez tiszta képlet, és ez mindig is így volt, nők esetében is. Míg Mario Cimarrot 38 évesen szétszekálták főhősként a Mar de amor idején a fele annyi idős Zuria mellett, addig Daniela Romot 43 évesen gyakorlatilag főszereplői rangig repítette Lety szimpatikus karaktere a Las vias del amorban. Ahogy sok más esetet is láthattunk. Mindig is voltak és lesznek is ilyen hálás szerepek, történetek középkorú színészeknek, legyen az férfi vagy nő.
TörlésAz olyan esetek viszont, ahol 45+-os színészek, akik felett eljárt az idő alakítanak huszon-harmincas fiatalokat, igenis nevetséges. Csak az elejébe néztem bele a Maria la del barrio miatt A gazdagság árába, és Rulli, mint fiatal főhős maga volt a nagybetűs gázság, miközben bőven a főhős apja is lehetett volna.
Mindegy.
És nem mondtam egy szóval sem, hogy nem gyakori a 30 feletti főhősként bemutatkozás, én csak azt írtam, hogy nem feltétlenül szerencsés.
Casanot hagyjuk, ő, az ő munkássága és színészi karizmája nem viszonyítási alap, egynyári főhős volt. Éppen emiatt is sajnálom, hogy nem Brandon volt a főhős, mert - és ezt néhai színészként írom - igenis lett volna színészi kihívás a süketnéma főhős szerepében, csak ehhez minimum egy karizmatikus színész kellett volna. Ez is mindegy.
Eltértünk a témától, en mindenesetre kívánok minden jót Brandonnak.
Én meg azt mondom már ő is nagyon unalmas, hogy folyton szerepel. Pihennie kellene legalább 3 évet mint sokaknak. Hányinger, hogy ugyanazok a színészek-színésznők szerepelnek évente 2x legalább a televisában!!
VálaszTörlésApa és fia is nagyszerűek, Brandonnak kijár a siker. Végre az ő generációja is belép a főhősök sorába, ideje volt.
VálaszTörlés