Juan Martín Jáuregui arról beszélt, milyen jó döntés volt egy szokatlan főszereplővel kockáztatni. "Camilo ajándék volt számomra." - vallotta be az argentin színész, aki a sikeres Hermanas, un amor compartido egyik főszereplője, ami új lendületet adott a karrierjének.
Miután hosszú ideig számos negatív szerepet játszott, Juan Martín Jáuregui számára igazi ajándék, hogy most a közönség szeretetét élvezheti a sikeres Hermanas, un amor compartido címen készült telenovellában nyújtott főszerepéért. Az argentin színész Camilót alakítja ebben a melodrámában – Danna García, Adriana Louvier és Osvaldo Benavides oldalán –, egy szokatlan férfi főhőst, aki nemcsak a nézők kedvencévé tette őt, hanem új lendületet is adott a pályafutásának. A hazánkban olyan melodrámákból ismert színész, mint a Los miserables (Lucía – A sors üldözöttje), a Sin tu mirada (Pillantásod nélkül), a La usurpadora (Az új Paula és Paulina) vagy a La madrastra (A mostoha) a People en español-nak adott exkluzív interjújában többek között karakteréről, a Danna Garcíával való közös munkáról és a közönség fogadtatásáról is nyilatkozott.
"Azt hiszem, Camilo egy nagyon szerethető karakter. Nagy ajándék volt számomra, hogy Silvia Cano lehetőséget adott arra, hogy eljátszhassam ezt a szerepet." - vallotta be az argentin színész. "Szerintem megérte kockáztatni."
Juan Martín, hogyan érzed magad attól a nagyon pozitív fogadtatástól, amit a karaktered kapott a közönségtől?
"Őszintén szólva nagyon boldog vagyok. Tavaly forgattuk a projektet, és az egyik különlegessége az volt, hogy amint befejeztük a felvételeket, szinte azonnal adásba is került. Ez színészként mindig hoz egyfajta bizonytalanságot, mert még semmit nem láttál abból a karakterből, abból a történetből, amit hónapokon át meséltél. Mindig meglepetés látni a képernyőn, hogy működtek-e a döntések, amiket színészként meghoztál, vagy sem. De az igazság az, hogy nagyon hálás vagyok. Elégedett vagyok az eredménnyel és az emberek fogadtatásával. Azt hiszem, Camilo egy nagyon szerethető karakter. Nagy ajándék volt számomra, hogy Silvia Cano lehetőséget adott arra, hogy eljátszhassam ezt a szerepet."
Szerinted miért kapcsolódott ennyire a közönség Camilóhoz?
"Szerintem sok köze van ahhoz, hogy milyen tulajdonságai vannak ennek a karakternek. Mélyen legbelül azt hiszem, sok nő szeretne olyan párt maga mellé, mint Camilo (nevet). Egy olyan embert, akinek ennyi eszköze, ennyi erénye van, aki kész megvédeni, vigyázni, segíteni a másikon. Az emberek ezt nagyon értékelik. Szerintem ez a vágy ott él sokakban: találni valakit, aki ennyire jó társ tud lenni, aki ennyire türelmes, aki bármilyen helyzetben ott van. Főleg Rebeca körülményei között, melyek nagyon összetettek, hiszen rengeteg akadályon kell átmennie, hogy elérje a legfőbb célját: visszaszerezni a lánya szeretetét. Camilo olyan karakter, aki bármire képes, még az életét is odaadná azért, hogy ő boldog lehessen és helyrehozhassa a hibáit. Azt hiszem, ez mind hozzájárul ahhoz, hogy a nézők ennyire szeressék."
Annyi negatív szerep után most a közönség szeretetét kapni biztosan nagyon szép érzés, igaz?
"Határozottan. Az ember azért dolgozik, hogy a közönség élvezze a munkáját. Akár szeretik a karaktert, akár nem a történetben, a cél az, hogy érdekelje őket, lekösse őket. Ez a karakter ebből a szempontból ajándék, mert mindazokkal a tulajdonságokkal, amikről beszéltünk, szinte magától nyitja meg az ajtót ahhoz, hogy a nézők nagyon megszeressék, és nagyon szép visszajelzéseket küldjenek."
Azt mondtad, amikor megkaptad az első tíz részt, már világos volt számodra, milyen irányba szánják a karaktert, de te teljesen másként közelítetted meg, és adtál neki egy fordulatot, igaz?
"A televízióban hozzászoktunk ahhoz, hogy sok karakter tipikus: nem laposak, de van egy jól felismerhető hangvételük – a jó, a gonosz, aki rosszat tesz, aki ezt vagy azt csinál – hogy a néző könnyen azonosítsa őket. Azt hiszem, Silvia [Cano] egyik nagy erőssége a projektjeiben, hogy sokkal emberibb karaktereket írnak, sokkal több árnyalattal, előnyökkel és hibákkal, jó és rossz tulajdonságokkal, nemcsak a jóknál, hanem a gonoszoknál is. Camilo esetében, ahogy mondod, amikor elolvastam az első tíz részt, nagyon gyorsan látszott, merre tart a karakter, mit várnak tőle. De mivel korábban sok negatív szerepet játszottam, és ő eleinte kicsit olyan figurának tűnt, akiről a néző még nem tudja, jó vagy rossz, érdekesnek találtam adni neki egy olyan vonást, ami nem volt benne a forgatókönyvben: ezt a gyengédséget. Színészként mondhatod, hogy ez talán gyengíti a karaktert, de szerintem megérte kockáztatni. Úgy éreztem, jó ötlet lenne átmenteni azt a vonást a nagynénjétől, akit Diana Bracho alakít, mert ő rendkívül kedves figura. Úgy gondoltam, jó döntés, ha Camilo magán hordozza annak a nőnek a lenyomatát, aki meghatározó volt az életében, és gyerekkorában megmentette az életét. Azt mondtam, hogy 'próbáljuk ki ezt, adjuk hozzá, és imádkozzunk, hogy jól süljön el.' Szerencsére a közönség jól fogadta."
Camilo és Rebeca párosát nagyon megszerette a közönség. Milyen volt a munka Danna Garcíával a forgatáson, hogy felépítsétek ezt a szerelmi történetet?
"Nagyon érdekes volt, mert sokat dolgoztunk Dannával. Szerencsénk volt, mert még a forgatás előtt workshopokat tartottunk. Fontos volt számunkra, hogy a képernyőn is látható legyen az a kémia és az a visszafogott vágy, ami ezek között a karakterek között van, akik olyan régen ismerték egymást, és a néző joggal kérdezheti, hogyan tudott Camilo húsz évig várni arra, hogy talán egyszer lehetősége legyen vele. Nagyon fontos volt ezt a kapcsolatot, ezt a vágyat, ezt a közelséget kidolgozni. Még akkor is, amikor fizikailag nem értek egymáshoz, látszania kellett annak, hogy vágyakoznak egymás után. Fontos volt fenntartani ezt a feszültséget, és erre nagy hangsúlyt fektettünk."
Szerinted ez a karakter mérföldkő lehet a pályádon, hiszen a közönséggel úgy kapcsolódtál, ahogy korábban nem?
"Remélem, hogy igen. Nagyon jó időszakot élek. Ez nagy ajándék volt Silvia [Cano] részéről, hogy lehetőséget adott erre a gyönyörű karakterre. Meglátjuk, hová vezet ez a projekt és az, amit most csinálunk, de remélem, fordulópont lesz, ugródeszka olyan szerepekhez, melyek szintén érdekesek. Mindig azt mondom, hogy ebben a szakmában az a legizgalmasabb, ha olyan karaktereket játszhatsz, melyekben van mit felfedezni, függetlenül attól, hogy főhős vagy antagonista. A lényeg a kihívás: hogy az ember ne ismételje önmagát, mindig valami új oldalát mutassa meg, új árnyalatokat, új formákat. Remélem, ez így folytatódik."
Sokat tudunk Camilóról, de milyen Juan Martín Jáuregui?
"Rendkívül zárkózott ember vagyok. Imádok a szeretteimmel lenni, de belőlük kevés van. Nem vagyok olyan, akinek sok barátja van. Nagyon félénk vagyok, jobban szeretek otthon lenni, mint kint. Függetlenül attól, hogy mivel foglalkozom, nem szeretem, ha állandóan reflektorfényben vagyok. Nem szeretem, ha mindig rajtam van a figyelem, és egy kicsit menekülök is ettől. Ebben van egy ellentmondás aközött, amit szeretek csinálni, és aközött, milyen Juan Martín a hétköznapokban."
☕ Minden támogatás egy újabb cikk megírásához ad lendületet. Köszönjük, ha segítesz! A támogatási rendszerről ezen posztunkban olvashattok részletesebben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése