El Conde: a történet korábbi verziói

A Telemundo újdonsága, a 2022-ben készült El Conde, amor y honor egy igazi irodalmi klasszikus, a Montecristo grófja adaptációjaként készült, melyet a telenovellák történetében már többször is képernyőre vittek.

Az El Conde, amor y honor, melyet Fernando Colunga és Ana Brenda Contreras főszereplésével készített 2022-ben a Telemundo és mutatták be 2024. július 1-jén, egy igazi irodalmi klasszikus regény feldolgozásaként készült, az adaptációról Sandra Velasco és Alejandro Vergara gondoskodtak. Nem másról van szó, mint Alexandre Dumas klasszikus regényéről, a Montecristo grófjáról, mely az író 1844-46-ban folytatásokban megjelent regénye, s mely egy nagyon híres mű az egész világon; mindenhol alapműnek és klasszikusnak számít. A világ számtalan iskolájában kötelező olvasmányként is szerepel.

A történetből már számtalan filmet, színházi darabot és musicalt készítettek, de a telenovellák világában is előszeretettel vitték már képernyőre ezt a bosszúról és igazságtételről szóló történetet. Éppen ezért, mai posztunkban összegyűjtöttük azokat a telenovellákat, melyek a regény nyomán készültek – habár az alább fesorolt novellák nem kapcsolódnak a legfrissebbhez, az El Conde-hez, mely egy független adaptáció.

Az eredeti regény borítója

A televíziózásban először 1969-ben vitték képernyőre a történetet egy spanyol sorozatban, melynek címe megegyezik a regényével, s melyet a spanyol RTVE tévétársaság készített. A sorozat első részébe bele is lehet pillantani a weboldalukon, ide kattintva.

Az első igazi telenovellás adaptáció, melyet már szeretett műfajunk keretein belül készítettek el, az a 2006-ban készül volt, melynek címe egyszerűen Montecristo volt. A novellát az argentin Telefe készítette el, ők voltak az elsők a telenovellák történetében, akik feldolgozták Alexandre Dumas klasszikus regényét. A telenovella, melynek főszereplőit Pablo Echarri, Paola Krum és Joaquín Furriel keltették életre, kimondottan nagy sikert aratott a dél-amerikai országban, nézettségi adatai alapján pedig a tévétársaság legsikeresebb alkotásaként tartják számon a 21. században. Általánosságban elmondható, hogy a cselekmény a regény kortárs adaptációja Santiago Díaz Herrera történetén keresztül, aki miután legjobb barátja, Marcos Lombardo elárulta, mindent elveszít. Konkrétan a fikció központi fejleménye azzal foglalkozik, hogy 10 év múlva Santiago hogyan tér vissza, hogy visszaszerezze mindazt, amit elvettek tőle, bosszút állva azokon, akik "elárulták".

Az első telenovellás feldolgozás posztere, az argentin Montecristo

A 145 részes telenovella emellett mérföldkövet jelentett műfaján belül azzal, hogy központi cselekményébe belefoglalta az Argentínában az állami terrorizmus miatt eltűnt foglyok témáját és a kiskorúak kisajátítását abban a diktatórikus időszakban. A történet által felszabadított siker akkora volt, hogy miután Alexandre Dumas klasszikusának eredeti változatából az összes példányt eladták az ország számos könyvesboltjában, és még a forgatókönyvírók saját írásos változatát is megjelentették a regényből, a novellát számos díjjal és elismeréssel jutalmazták. Köztük az argentin nemzet szenátusa által adott kitüntetésben részesült, Buenos Aires autonóm város törvényhozó testületének elismerését is megkapta, valamint művészeti szempontból négy Clarín-díj és hét Martín Fierro-díj lett a novelláé. Nemzetközi szinten a Montecristót több mint 45 országban adták el, valamint a feldolgozás jogát további nyolc esetben adták el, ezen utóbbi remake-ek pedig szintén elnyerték a közönség tetszését.

A chilei remake posztere, melyen olvasható: "Egy szerelem, egy bosszú"

A nagy sikernek köszönhetően tehát az argentin első változatot még több alkalommal feldolgozták. A következő adaptáció már rögtön 2006-ban készült el, – ugyanazon a címen – ezúttal Chilében vitte képernyőre a Mega tévétársaság a Roos Films-szel való együttműködésükben. Ez a telenovella volt a chilei televíziózásban az első, melyet éjjel vetítettek, főszereplőit pedig Gonzalo Valenzuela, Aline Kuppenheim és Ingrid Isensee alakították. Adriana Lorenzón és Marcelo Camaño argentin forgatókönyvét, – mely a Montecristo grófján alapszik – ezúttal a telenovellában egyébként is szereplő Mateo Iribarren, valamint León Murillo adaptálták, a novella 94 részt élt meg és szintén nagy sikert aratott.

Még ugyanabban az évben, 2006-ban készítették el az első mexikói feldolgozást is, melyet a TV Azteca készített az első adaptációt készítő argentin Telefe-vel együtt; a novella vezető producere Rita Fusaro volt. Ez a melodráma jelentette Silvia Navarro utolsó telenovelláját a tévétársaságnál, mielőtt átment a konkurens Televisához.

"Montecristo, a szerelem sosem hal meg" - olvasható az első mexikói adaptáció poszterén

Az első mexikói feldolgozás főszereplőit Silvia Navarro és Diego Olivera keltették életre, főcímdalát, melynek címe Yo soy aquel és David Bolzoni adja elő, már használták korábban az argentin és chilei verziókban is, eredeti előadója a spanyol Raphael volt. A melodráma, melyet a 21:30-as sávban vetítettek, összesen 185 részes lett, hosszabb, mint az első két verzió, de szintén nagy sikert aratott.

2007-ben, Portugáliában a SIC televíziós csatorna elkészítette Montecristo-ból a saját remake-jüket Vingança (azaz Bosszú) címmel, a főszerepben a Santiago-t megszemélyesítő Diogo Morgado volt látható, Laura-t pedig Lucía Moniz, a nemzetközileg elismert színésznő alakította, aki az Igazából szerelem című hollywoodi filmben játszott szerepéért ismert. A főcímdalt – valamint több, a romantikus jeleneteket megzenésítő dalt – a portugál Anjos csoport fordította le és adta elő, a telenovella sikere miatt pedig végül CD-t adtak ki a novella betétdalaival. A melodráma sikeres volt az országban, a csatorna 2013-ban megismételte adását.

A portugál feldolgozáshoz kiadott CD borítója

Ugyanabban az évben, 2007-ben Kolumbia is elkészítette a saját verzióját a történetből, szintén Montecristo címmel, ahogyan a korábbi három feldolgozás. A telenovellát a kolumbiai Caracol tévétársaság készítette el, főszereplőit Juan Carlos Vargas és Paola Rey keltették életre. A novella, melyet az esti 21 órás sávban vetítettek, itt is nagy sikert aratott, azonban ennek ellenére a tévétársaság nem fejezte be a sorozatot, így befejezetlen maradt, végül 150 résszel lett vége. Érdekesség, hogy ez a negyedik verzió, ami nemcsak a címét őrzi meg – hiszen mindegyik címe Montecristo – hanem a főszereplők neveit is, ugyanis itt ismét, már negyedik alkalommal hívják Laura-nak és Santiago-nak a főhősöket.

Megemlítjük azokat a verziókat is, melyek nem Dél-Amerikában készültek, ugyanis miután meghódította Argentínát, Chilét, Mexikót és Kolumbiát, a történetet több európai országban is képernyőre vitték a nagy sikerre való tekintettel.

A kolumbiai Montecristo posztere, középpontjában a főszereplőt életre keltő Carlos Vargas 

Így készült el 2008-ban az orosz verzió, melynek címe Монтекристо volt, mely szintén megegyezik az első adaptáció címével, azaz Montecristo. A főcímdal és a sorozatban elhangzó betétdalokat megtartották, de a nyelv változott oroszra. Oroszországban szintén nagy sikert ért el ez a feldolgozás.

Egy évvel később, 2009-ben Törökországban a Show Tv televíziós hálózat Ezel néven készített újabb adaptációt. Ebben az esetben a cselekményen változtattak a kor tekintetében és a szereplőkkel kapcsolatos egyéb részletek tekintetében, megőrizve Montecristo esszenciáját, a szerelemet és a bosszút. Emellett ez volt az első alkalom is, amikor változtattak a címen is, hiszen már nem a korábbi öt verzióval megegyező címet kapta. Rendkívül sikeres volt több országban, ahol sugározták, köztük Magyarországon.

Olaszországban a Mediaset 2011-ben szintén elkészítette a saját változatát Un amore, una vendetta címmel, melyet az 5-ös csatornán mutattak be. Az eredetivel ellentétben minisorozatként adaptálták 8 epizódban, főszereplői pedig Alessandro Preziosi, Lorenzo Flaherty és Anna Valle voltak. Ennek a verziónak is kiváló nézettsége volt.

Iván Sánchez és Gabriela de la Garza, a Televisa verziójának főszereplői

2016-ban készült el a második mexikói változat a Yago, pasión y venganza (azaz Yago, szenvedély és bosszú), mely Alexandre Dumas regényén alapszik, ezúttal azonban a Televisa készítette el az adaptációt, akik először vitték képernyőre a klasszikus történetet. A remake-et Carmen Armendáriz készítette el, főszereplőit Iván Sánchez és Gabriela de la Garza alakították. A telenovella, amellett, hogy az eredeti regényt dolgozza fel, egyben a török verzió, az Ezel adaptációja is.

A történet ezúttal Omart, egy mexikóvárosi fiatalembert mutat be, akit barátnője, Sara és két közeli barátja elárul egy kaszinó kirablására irányuló összeesküvés során. Omart egy biztonsági őr meggyilkolásával és a rablással vádolják a barátai és a barátnője. Miután 11 évig igazságtalanul ült börtönben, egy lázadás során, amely a börtönben történik, ahová bezárták, az arca eltorzul, és ekkor dönt úgy, hogy halottnak adja ki magát, hogy egy plasztikai műtéten segítségével megváltoztassa a külsejét, és így veszi kezdetét bosszúja új személyazonossága, Yago alatt.

A legfrissebb adaptáció, az El Conde, amor y honor posztere

Mindezek után, 2022-ben készítette el saját adaptációját a regényből a floridai székhelyű Telemundo, ezúttal egy, a korábbiaktól független verzióban. Alexandre Dumas eredetijét ezúttal Sandra Velasco és Alejandro Vergara adaptálták El Conde, amor y honor címen, melynek jelentése A Gróf, szerelem és bosszú. A telenovella főszereplőit Fernando Colunga és Ana Brenda Contreras keltik életre, akik ezzel debütálnak is a tévétársaságnál. A novellát hosszas várakozás után, végül 2024. július 1-jén mutatta be a Telemundo.

Láttátok esetleg valamelyik verzióját a történetnek? Melyik adaptáció keltette fel az érdeklődéseteket?