Daniel Arenas őszintén kitárta a szívét egy exkluzív interjúban. "Azt hittem, hogy nem fogok többé színészkedni. Az emberek odajöttek hozzám az utcán: ‘Te vagy a színész’, én pedig azt válaszoltam: ‘Nem, már nem vagyok színész’." - vallotta be. Miután több évig távol volt a képernyőtől, a kolumbiai színész most visszatért a Guardián de mi vida című telenovella főszereplőjeként.
Daniel Arenas nemrégiben diadalmasan tért vissza a telenovellák világába a Guardián de mi vida főszereplőjeként, melyet az amerikai Univision és a mexikói Las Estrellas is főműsoridőben sugároznak jelenleg. Nem másról van szó, mint Juan Osorio legújabb produkciójáról, ami az argentin Amor en custodia (A szerelem rabjai) újabb feldolgozásaként készült. A kolumbiai színész a People en español magazinnak őszintén beszélt arról, miért vonult vissza öt évre a színészettől, és miért döntött úgy, hogy éppen most tér vissza ezzel a projekttel.
"Úgy gondolom, hogy az embernek az életben néha a valóban fontos dolgokat kell előtérbe helyeznie. Én nagyon családcentrikus és spirituális ember vagyok. Imádom a munkámat, nagyra becsülöm, de nem ez áll az első helyen az életemben." - vallotta be a hazánkban számos telenovellából is ismert színész, mint a Teresa (Teresa), a Corazón indomable (Maricruz), a La gata (A macska), a Despertar contigo (Álmodj velem!) vagy a Médicos, línea de vida (Vészhelyzet Mexikóban).
Daniel, öt évig távol voltál a színészettől. Mi vezetett ehhez a hosszú szünethez, és mi késztetett arra, hogy most térj vissza ezzel a projekttel?
"Ezek a szünetek, legalábbis az én esetemben, nagyon személyes okokból történtek. Úgy gondolom, hogy az embernek az életben néha a valóban fontos dolgokat kell előtérbe helyeznie. Én nagyon családcentrikus és spirituális ember vagyok. Imádom a munkámat, nagyra becsülöm, de nem ez áll az első helyen az életemben. Hálát adok Istennek a képességeimért, a lehetőségekért, melyek megadattak nekem. Nagyon értékelem, hogy ma Silvia Navarro oldalán dolgozhatok Juan Osorio irányításával a TelevisaUnivision számára. De még ennél is jobban értékelem az életemet, a családomat, a szeretteimet, az egészségemet és az álmaimat. Fontos számomra, hogy tudjak elengedni régi beidegződéseket, és minden nap tanuljak valami újat. Néha ebben a szakmában, a forgatások sodrásában egy kicsit elfelejtünk élni.
Egész életemben igyekeztem időről időre megállni, és feltenni magamnak a kérdést: mim van, mi hiányzik, mire van még szükségem? Úgy érzem, erre a szünetre szükségem volt. A telenovelláktól öt éve távolodtam el, és őszintén megmondom, azt hittem, hogy nem fogok visszatérni. Közben műsorvezetőként dolgoztam, amiért szintén nagyon hálás vagyok, mert sokat fejlődtem általa. Egy ilyen projektre, ezzel a forgatókönyvvel, ezzel a csapattal és azzal az alkotói közeggel, melyet Juan Osorio teremtett, egyszerűen lehetetlen volt nemet mondani. Ezért hálás vagyok, hogy itt lehetek, és hogy részese lehettem annak, amit létrehoztunk."
Azt mondtad, azt hitted, hogy nem fogsz visszatérni. Miért érezted így?
"Őszintén szólva még én magam sem tudom pontosan. Nem történt semmi rossz, egyszerűen szívből mondom: soha nem tartottam magam a legjobb színésznek, a legtehetségesebbnek vagy a legkiválóbbnak. Úgy érzem, hogy ott vagyok, ahol lennem kell, mert Isten oda helyezett. Nem én kerestem a visszatérés lehetőségét. Nem hívtam fel Juant, nem kerestem a Televisát vagy a Telemundót. Azt tanultam meg, hogy ha az ember kap bizonyos adottságokat, nem szabad lebecsülnie azokat. Ha bőséget, lehetőséget vagy sikert kapunk, felelősséggel kell bánnunk vele. Vannak dolgok, melyek egy nálunk nagyobb forrásból érkeznek, és ha nem becsüljük meg őket, el is veszíthetjük őket. Amikor megkaptam ezt a felkérést, őszintén megmondtam Juannak, hogy szeretnék időt kérni a döntéshez. Csütörtökön hívott fel, én pedig azt kértem, hogy hétfőig hadd gondolkozzam rajta. Közben történt velem valami különös. Az utcán az emberek gyakran megállítottak, és azt mondták: 'Szia Daniel, te vagy a színész', én pedig azt válaszoltam: 'Nem, már nem vagyok színész.' Képzeld el ezt a helyzetet. Mintha elhittem volna magamról valamit, ami talán nem volt igaz.
Amikor ezt a hívást megkaptam, úgy éreztem, hogy nem csupán Juan vagy a TelevisaUnivision keresett meg. Úgy éreztem, mintha egy mélyebb helyről érkezett volna az üzenet: 'El fogod utasítani azokat az ajándékokat, melyeket kaptál? El fogod utasítani azt a lehetőséget és azt a helyet, ami hozzád tartozik?' Ezért tértem vissza. Mert úgy érzem, hogy ez a hívás egy magasabb forrásból érkezett, és az a lény, akit annyira tisztelek, szeretek és jelen van az életemben, arra kért, hogy legyek itt."
"Hogy miért mentem el? Erre a kérdésre talán egyszer majd választ tudok adni, mert jelenleg én sem tudom biztosan. Valószínűleg azért, amit korábban is említettem: új dolgokat akartam tanulni, más tapasztalatokat akartam szerezni, és szerettem volna kockázatot vállalni. Sokszor természetesnek vesszük azt, amink van, és nem merünk új utakra lépni. Pedig Isten azt szeretné, hogy új dolgokat fogadjunk be, nemcsak a munkában, hanem spirituális, személyes és érzelmi értelemben is. Néha fontos tudni nemet mondani, és ma nagyon boldog vagyok, hogy erre a projektre igent mondtam."
Mit emelnél ki leginkább Silvia Navarro-ban mint munkatársban?
"Gondolkodás nélkül a szenvedélyét. Hihetetlenül szenvedélyesen viszonyul a munkájához, és rendkívül elkötelezett, talán még a szükségesnél is jobban. Én nem vagyok ennyire szenvedélyes, higgyék el. Szeretem a szakmámat, minden nap bejövök és elvégzem a munkámat, de bennem nincs meg az a fajta belső tűz, ami benne forr azért, amit csinál. Minden nap csodáltam őt, és rengeteget tanultam tőle."
☕ Minden támogatás egy újabb cikk megírásához ad lendületet. Köszönjük, ha segítesz! A támogatási rendszerről ezen posztunkban olvashattok részletesebben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése