Mit érzel ma, amikor A szenvedélyek lángjai jeleneteit látod?
"Nagyon nosztalgikus érzés. Ez a telenovella olyan volt számomra, mint egy visszatérés a televízióba, miután öt évig nem dolgoztam a tévében, ezért nagyon fontos volt nekem, és egyben azt is jelentette, hogy visszatértem Kolumbiába. Öt évig Kolumbián kívül éltem. Bizonyos értelemben olyan volt, mintha újjászülettem volna."
Hogyan talált meg Gabriela szerepe?
"Az RTI-től hívtak, [a producer] Hugo León [Ferrer], és azt mondta nekem: 'Van egy szerepem az ön számára, ugye nem vonult vissza a televíziózástól?'. Én pedig azt válaszoltam: 'Nem, nem vonultam vissza.' Erre azt mondta: 'Van egy szerepem egy telenovellában, és szeretném, ha ön játszaná el, ezért ekkorra Kolumbiában kell lennie.' Ezután megtörtént a megegyezés. Abban az időben halt meg az édesapám, ezért először el kellett temetnünk, és csak ezt követően tudtam Kolumbiába utazni. Így történt. Megérkeztem, és nos, mindenkivel azonnal megtaláltam a közös hangot. Nagyon szép visszatérés volt."
Milyen volt az első találkozásod a "lányaiddal": Danna Garcíával, Paola Reyjel és Natasha Klausszal?
"Dannát egészen kicsi kora óta ismerem, együtt szerepeltünk az Azúcar című sorozatban 1989-ben. Akkor Danna nyolcéves kislány volt, és egyszer csak megláttam felnőttként, mire azt mondtam: 'Hűha.' Natashát és Paolát nem ismertem. Talán már láttam őket korábban, de nem ismertem őket, és nagyon jó volt megismerni őket. Nagyon különleges, nagylelkű és kedves emberek, így a lányaimmá váltak. Sőt, Natasha a mai napig mamának hív (nevet)."
Mikor döbbentetek rá A szenvedélyek lángjai sikerére és arra, hogy milyen jelenséggé vált?
"Az elején aggódtunk, mert nem volt túl jó a nézettség, aztán egyszer csak elkezdett egyre feljebb és feljebb és feljebb és feljebb menni. Akkor kezdtük felismerni a sikert, amikor az utcán megállítottak minket és beszéltek hozzánk. Ha taxiba ültem, a sofőr azt mondta nekem: 'Én nézem A szenvedélyek lángjait'. Elkezdődött egy olyan jelenség, hogy a telenovellákat 50 százalékban férfiak és 50 százalékban nők nézték. A zene pedig hihetetlenül híres lett, mindenki úgy akart öltözködni, mint A szenvedélyek lángjai összes női szereplője... Olyan nagy siker lett, amire mi egyáltalán nem számítottunk. Aztán egyszer csak elkezdték külföldön is bemutatni... Akkor döbbentünk rá igazán, mekkora siker lett A szenvedélyek lángjai, amikor kilépett Kolumbia határain túlra."
Emlékszel olyan jelenetre, melyet valamilyen okból különösen nehéz volt leforgatnod?
"Az első jelenet, amit forgattam, nagyon nehéz volt, mert öt évig nem színészkedtem, és nagyon jól akartam csinálni, ezért hatalmas nyomást helyeztem magamra. A legnehezebb az volt, amikor meg kellett ütnöm a lányaimat. Természetesen fizikailag soha nem értem hozzájuk, de számomra így is nehéz volt. Az egyik jelenet, mely után sírtam és teljesen kiborultam, az volt, amikor megütöttem Saritát. Ennek nagyon erős érzelmi töltete volt. Ő természetesen fizikailag nagyon védve volt, a lovaglópálca, mellyel megütöttem, nagyon vékony volt – valami habszivacsszerű anyagból készült –, és egyáltalán nem ütött nagyot, de a szándék és az az erő, amit beleadtunk... A jelenet után mindketten teljesen kiborultunk. Érzelmileg szörnyű volt számára [Natashára utalva] és számomra is. Ezt stúdióban vettük fel, és mély tisztelet, csend uralkodott. Mindenkit lenyűgözött az az erő és mindaz, amit Natasha csinált, ami szintén nagyon kemény volt. Úgy tűnt, mintha tényleg teljesen el akarnám intézni őt (nevet). Érzelmileg valóban nagyon erős volt. Fizikailag is, de soha nem értem hozzá, mert ő mindenképpen nagyon jól védve volt. De most láttam ezt a jelenetet, és majdnem elsírtam magam.
A mocsárban forgatott jelenetek, melyeket Juannal és Marióval készítettem, szintén nagyon kemények voltak. Mariónak gipsz volt a lábán, mert egy kisebb balesete volt, és Mario ereje lenyűgöző volt, ráadásul nagy stresszt jelentett, hogy egészen késő éjszakáig ott forgattunk. Ennek ellenére, amikor megnézem A szenvedélyek lángjait, boldogsággal tölt el. Milyen szép projekt volt, milyen jó, hogy elkészíthettük, és milyen szerencsés vagyok, hogy ott lehettem."
Mondhatjuk, hogy Gabriela volt az a szerep, mely a leginkább meghatározta a karrieredet?
"Gabriela valóban az egyik olyan karakter, aki meghatározta a pályafutásomat, de azért, mert ekkor a kolumbiai produkciók már egyre inkább nemzetközivé váltak, ezért volt ennyire feltűnő. A karakter nagyon jól meg volt írva, és a rendezés is nagyszerű volt, ezért úgy gondolom, hogy a nemzetközivé válás miatt mindenki számára sokkal feltűnőbb lett. És természetesen ez egy olyan karakter, mely nyomot hagy az emberben. Az emberek Gabrielának hívnak, függetlenül attól, mit csinálok, én Gabriela vagyok (nevet)."
A Telemundónál a La mujer en el espejo, a La tormenta és a Dame chocolate című telenovellákban is forgattál. Melyik telenovella forgatását élvezted a legjobban?
"Mindegyiket (nevet). Természetesen a Dame chocolate-t nagyon élveztem, mert ez volt az első alkalom, hogy itt, az Egyesült Államokban forgattam, és nagyon különleges volt. Én imádom Miami időjárását, a hurrikánokkal együtt, bármi is legyen, imádom. Szeretek a tengerpart közelében lenni, és nagyon szép volt. A szenvedélyek lángjai is nagyon különleges volt számomra, mert ez jelentette a visszatérésemet, ráadásul a Telemundóval dolgozni – akkoriban ez még az RTI volt – nagy dolognak számított. Újra találkozni sok kollégával, megismerni a lányokat, megismerni a fiúkat, beszédtanárral dolgozni, valamint Julio Jiménez forgatókönyveivel dolgozni, aki számomra mindig is 'az' író volt, ezért számomra nagy megtiszteltetés volt ebben is részt venni.
A La mujer en el espejo nagyon szórakoztató volt, nagyon szerettem. Egy másfajta karakter volt, olyan, melyről soha nem gondoltam volna, hogy egyszer eljátszom. A gonosz karaktereim mindig nagyon erős természetűek, Regina pedig annak tűnt, de nem volt az: ő volt a legsebezhetőbb és legtörékenyebb ember, akit csak el lehet képzelni. Ezt is nagyon élveztem, mert valami más volt. A La tormenta esetében szintén egy másfajta gonosz karaktert kaptam, egy ennyire kifacsart történetet és egy ennyire kifacsart nőt, mert ő aztán tényleg egy kifacsart főgonosz volt. Volt valami rossz a fejében, a szívében. Mind a négy telenovellát, amit [a Telemundónak] készítettem, élveztem."
A Dame chocolate 2007-es befejezése után egészen 2022-ig nem láthattunk újra Telemundo-produkcióban, amikor visszatértél A szenvedélyek lángjai második évadával...
"Rengeteg más telenovellát készítettem Kolumbiában, tényleg rengeteget. Filmekben is szerepeltem. Egy pillanatra sem álltam le, egészen addig, amíg el nem érkezett a világjárvány, és akkor úgy döntöttem, hogy az Egyesült Államokba költözöm a családom mellé. Édesanyám elhunyt, ezért ideköltöztem, majd visszatértem Kolumbiába, hogy elkészítsem A szenvedélyek lángjai második évadát, ami nagyon különleges volt számomra."
A szakmai pályafutásod melyik szakaszában vagy jelenleg?
"Azokon a körülményeken keresztül, amelyeken átmentem – a rákon és mindenen, ami ezzel járt –, az ember egy kicsit másképp kezdi látni az életet, ezért már nincs bennem az a sürgetés, hogy feltétlenül dolgoznom kell. Ha jön egy lehetőség, az nagyszerű, nagyon örülnék neki, és boldogan elvállalnám. Ha pedig időbe telik, akkor időbe telik. Nap mint nap élvezem az életet. Az ember sokat változik. Hagyom, hogy a dolgok megtörténjenek. Ha akarok valamit, megkeresem és megteszem, de már nincs bennem ez a sürgetés. Boldoggá tesz, hogy minden egyes nap látom felkelni és lenyugodni a napot. És hát tanulok, teszem a dolgaimat, írok. Ha hívnak, akkor jó, örömmel; de jelenleg a mindennapi hála a legfontosabb."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése