Milyen volt ennek a telenovellának a forgatása?
"Nagyon sok tanulással és nagy összetartással teli. Kiskorom óta dolgozom, de úgy gondolom, hogy ez a konkrét projekt nagyon szép, pozitív változást jelent majd a karrieremben, legalábbis ebben reménykedem. Nagyon izgatott vagyok, mert azt szeretném, hogy a közönség és mindenki, aki megnézi a projektet, ugyanazt az izgalmat érezze a történet, a minőség, a munka folyamata és mindenekelőtt az közöttünk kialakult testvéri kapcsolat, valamint a Sofíával [Castro] való együttműködés iránt, amelynek köszönhetően egy igazán érdekes, drámával, melodrámával és szerelemmel teli történetet hoztunk létre. Úgy gondolom, pontosan erre van szükségünk.
Nagyon hálás vagyok a 'Güerónak' [José Alberto Castro, producer]. Mindig ezt mondom: szerintem ha hálás ember vagy, az messzebbre visz, és szeretettel tölti meg a szívedet. Ezért nagyon hálás vagyok, amiért a 'Güero' megbízott a munkámban. Én nem bíztam volna meg magamban ugyanígy (nevet). Komolyra fordítva a szót, úgy gondolom, hogy tudja, mit akar, és egy egész életre visszatekintő tapasztalata van. Mivel én Juan [Osorio, a producer] fia is vagyok, természetesen sokat jelent számomra, hogy tanulhatok tőle, hogy láthatom, hogyan gondolkodik, és hogy megoszthatom vele a munkámat, illetve azt a fegyelmet, kitartást és professzionalizmust, melyet én is megtanultam. Ez nagy megelégedéssel tölt el."
A karaktered, Lalo, a Coraje testvérek egyike. Miben azonosulsz vele?
"Lalo a három testvér közül az, aki jobban azonosul az érzékenyebb oldalával, és ő az, aki a legjobban vágyik az édesanyjára. Mivel ő a kistestvér, úgy gondolom, mindig ő lehet a leginkább elkényeztetett, ugyanakkor ő az is, aki időnként közbelép, hogy megvédje valamelyik testvérét, vagy egyikük, vagy másikuk oldalára álljon. Szerintem ez érdekes, mert közben nagyon sokat tanul a testvéreitől is.
Nagyon azonosulok vele, mert nekem is vannak idősebb testvéreim, és mindig igyekszünk megfelelni a testvéreink elvárásainak, néha egy kicsit érettebbnek, néha pedig egy kicsit erősebbnek próbáljuk érezni magunkat. Az, hogy Jerónimótól és Juantól, akik a karakterem idősebb testvérei, tanul, jó útra tereli, de az elviselésük sem könnyű. Nem is akarom megmondani, hány zúzódásom lett ebben a telenovellában a rengeteg verekedés miatt (nevet)."
A zúzódásoktól eltekintve az biztos, hogy nagyon jó hangulatban dolgoztatok együtt, igaz?
"Elmesélek valami nagyon vicceset... Éppen ma van az interjúk napja, és azt kérték tőlünk, hogy hétköznapi ruhában, mindenki abban jöjjön, amiben szeretne, ne a karakterének öltözve. Szerintem már annyira összeszoktunk, hogy mindhárman [Emmanuelre és Brandonra utalva] pontosan ugyanolyan ruhában jöttünk (nevet). Az ilyen egybeesések végigkísérték az egész projektet. Nagyon jól kijövünk egymással, rengeteg élményt osztottunk meg, és az öltözőnket is közösen használtuk. Képzeljétek el, hogy Arizonában forgattunk, és minden egyes nap együtt voltunk. Ez természetesen időnként súrlódásokhoz, néha problémákhoz vezethet, ami teljesen normális, de ezúttal nagyon örülök, hogy elmondhatom: a tapasztalat 100 százalékban pozitív volt. Brandonra úgy tekintek, mint egy bátyra, Emmanuelt pedig sok mindenben példaképnek tartom, mind férfiként, mind emberként. És őszintén, szívből nagyon szeretem őket, és tényleg remélem, hogy nagyon jól alakul majd számunkra minden."
José Alberto Castro arról ismert, hogy nagyon szigorú, amikor kiválasztja a telenovellája szereplőit. Neked milyen tapasztalatod volt?
"Nagyon vicces volt, mert a 'Güeróval' korábban már voltam castingokon más projektekhez is, de azok nem valósulhattak meg. Amikor ez a casting megérkezett hozzám a csapatától, igazából nagyon szerettem volna elmenni rá, és őszintén szólva már akkor az volt a célom, hogy meg is kapjam a szerepet (nevet). Természetesen mindig is csodáltam a karrierjét és a projektjeit, ezért ez egy álom volt számomra. Amikor elmentem a castingra, először Brandonnal és Emmanuellel próbáltam. Emlékszem, hogy az első jelenetünkben volt egy meglehetősen érzelmes pillanat, és Emmanuelnek egy bizonyos dolog miatt könnybe lábadt a szeme. Én pedig nagyon megéreztem a kapcsolatot Emmanuellel, és nekem is könnybe lábadt a szemem. Már abban a pillanatban úgy éreztem, hogy van közöttünk egy belső kapcsolat.
Az utolsó casting, melyen részt vettem, az volt, amikor megismertem Sofíát [Castro]. Amikor megláttam Sofíát, fogalmam sem volt róla, hogy ki ő. A castingokon általában igyekszem nagyon felszabadultan viselkedni, hogy kialakuljon a bizalom és az empátia, így elkezdtük ugratni egymást, nagyon jól éreztük magunkat, és szimpatikus lett. Aztán megkérdeztem a produkció tagjait: 'Ki ő?' Azt mondták: 'Sofía.' Én pedig: 'Melyik Sofía?' Erre azt mondták: 'Castro.' Nagyon nagy meglepetés volt ilyen módon megismerni Sofíát."
Ki volt az első ember, akit felhívtál, hogy elmond neki, megkaptad a szerepet a telenovellában?
"A menedzseremet, hogy rendesen megtárgyalja a szerződést (nevet). Nem, nem. Úgy érzem, hogy ezen a pályán mindig az a legfontosabb, hogy földhözragadt, két lábbal a földön álló emberek maradjunk, akik hálásak azért, ahol tartanak. Ezért mindig fontosnak tartottam, hogy megköszönjem és elmondjam a családomnak."
Az emberek hajlamosak tévesen azt gondolni, hogy ha egy családtag a főnököd, akkor egyszerűbb a helyzet. Más színészekkel beszélgetve azonban éppen az ellenkezőjéről számolnak be, hiszen ilyenkor még nagyobb az elvárás, mert úgy érzik, hogy a munkájukat nagyítóval figyelik... Te, aki sokszor dolgoztál már együtt az édesapáddal, hogyan élted meg ezt?
"Amikor a képernyőn vagy, és az emberek nézik a telenovellát, nincs rajtad más, csak az, amit a kamera előtt nyújtani tudsz. Én mindig ehhez az elképzeléshez tartom magam, és úgy gondolom, az én szemszögemből ez a legreálisabb. Minden, ami körülötte elhangzik, ha nem ezt mondják, akkor azt fogják mondani, ha nem azt, akkor amazt. Ez nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyom a közönség véleményét, ugyanakkor úgy gondolom, inkább annak kell nagyobb jelentőséget tulajdonítani, amit maga a projekt képes kiváltani, mert ez a legfontosabb. Egy olyan projekt pedig, ami mögött egy vállalat áll, nem csupán egyetlen embertől függ. Nagyon sok ember bízik Sofi tehetségében, az én tehetségemben, Brandon tehetségében, Emmanuel tehetségében, és ebben a történetben szerintem nagyon jó munkát végeztünk, szeretettel."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése