Ela Velden bevallotta, hogy "rajongója volt" a Rubí-nak (Rubí, az elbűvölő szörnyeteg). "Soha nem gondoltam volna, hogy Sebastián Rullival fogok dolgozni." - mondta a mexikói színésznő, aki az argentin szívtipró oldalán szerepel a Mi rival című telenovellában.
A Mi rival című sorozatban Ela Velden pályafutása egyik legintenzívebb kihívásával néz szembe Bárbara karakterének megformálásában, akit úgy jellemez, mint "egy erős, öntudatos nőt, aki maga a tűz". Bár a képernyőn a történet tele van feszültséggel és végletekig fokozott érzelmekkel, a színésznő nem tudja megállni mosoly nélkül, amikor felidézi, mi történik a kamerák mögött – különösen azokban az intimebb jelenetekben, ahol a néző által látott szenvedély helyett valójában koncentráció, idegesség és ezernyi technikai részlet uralkodik. Innen indul egy olyan alakítás, mely teljes fordulatot jelent előző szerepéhez képest a Las hijas de la señora García (García asszony és lányai) című sorozatban, és megerősíti elkötelezettségét az erős, összetett és nagyon is mai nők megformálása iránt.
"Bárbara Cruz (Ela Velden) anyagi kiváltságok között született és nőtt fel, ám érzelmi hiány közepette. Porfirio Cruz (Marco Teviño) és Paloma García (Alejandra Barros) lánya, akit kényelmes, de érzelmileg távolságtartó közegben neveltek. Édesanyja, megszállottan arra törekedve, hogy jobb életet biztosítson neki, már kiskorától bentlakásos iskolákba küldte, hogy a lehető legjobb oktatásban részesüljön – ennek azonban az lett az ára, hogy fal emelkedett közéjük..." - olvasható karaktere leírásában.
Amikor elkezdted olvasni Bárbara karakterét, mi fogott meg benne leginkább?
"Leginkább az tetszett benne, hogy fiatal nő, ugyanakkor rendkívül öntudatos, erős és határozott. Nem hagyja magát senkitől, felemeli a hangját, és állandóan olyan, mintha maga is egy vulkán lenne. Szeretek olyan nőket megjeleníteni, amilyenek ma is léteznek: mai, fiatal nőket, akik kiállnak magukért, megküzdenek azért, ami az övék, mindent beleadnak a függetlenségükért, a családjukért és saját magukért. Nagyszerű példája annak a nőnek, aki ma ott van az utcákon, a társadalomban, és a mai nőt képviseli."
Mar karaktere után érkeztél, akit a García asszony és lányai-ban alakítottál, és aki teljes ellentéte Bárbarának...
"Minden karakter, ami hozzám került – akár castingon, akár közvetlenül –, mindig hordozott valami különlegeset, valamit, ami megkülönböztette a többitől. Ezért mondom mindig: 'Persze, hogy elvállalom, persze, hogy megcsinálom, hiszen semmi hasonlóság nincs egyik és másik között.' És éppen ez a különbség Mar és Bárbara között is: Mar alárendelt nő volt, nem tudta, mit akar, hagyta magát manipulálni és irányítani. Bárbara ezzel szemben maga a tűz. Bárbarára egy kis vizet kellene locsolni, hogy le lehessen csillapítani ezt az őrült önérvényesítést."
Inkább Bárbarára hasonlítasz, igaz?
"Igen, teljes mértékben. Bár Mar-ba is belevittem egy kicsit abból, amilyenek fiatalon vagyunk. Még a hangomat is sokat változtattam nála, lágyabbá tettem, mert a karakter nálam fiatalabb volt. Bárbara viszont egyidős velem, olyan nő, aki sokkal inkább hasonlít rám: egyedül tört utat magának, a szülei segítették, hogy a városán kívül fejlődhessen, úgyhogy igen, azt hiszem, több a hasonlóság köztem és Bárbara között."
Bárbara a történet során azzal a dilemmával szembesül, hogy ugyanazért a férfiért kell megküzdenie az édesanyjával. Ez a sokat vitatott történet elgondolkodtatott téged is? Mit gondolsz erről a valóságban is létező, ellentmondásos helyzetről?
"Empatikusabbá tett Paloma történetével kapcsolatban, és azzal a gondolattal, hogy egy anya nem csak akkor anya, amikor gyerekei vannak, és az élete ott véget ér. Nem. Épp ellenkezőleg. Egy nő továbbra is gyönyörű, érzéki marad, és joga van újrakezdeni az életét. Nekünk, nőknek minden életkorban jár a saját időnk, a saját terünk és a láthatóságunk. Nekem nagyon tetszik az a gondolat, hogy az életkor nem olthatja ki a ragyogásunkat, a függetlenségünket, az intelligenciánkat vagy az erőnket. Ahogy idősebb leszek, jó látni, hogy az érettebb nők már nem csupán anyaként, nagynéniként vagy nagymamaként jelennek meg, hanem valódi, mai, teljes és sokrétegű nőkként. Szépnek tartom, hogy vannak ilyen karakterek, akik azt a kort képviselik, melyben Ale van. Ő azt mondja, idősebb, de nem idős, és gyönyörűen néz ki. Elképesztően gyönyörű nő, remélem, egyszer én is olyan leszek, mint ő. Ami viszont az anya és lánya közötti rivalizálást illeti, azt nem osztom, és nem is éltem át ilyet. Tudom, hogy létezik, hiszen a történetek a valóságból születnek, de őszintén nagyon szomorúnak tartom, hogy ilyen problémák léteznek olyan emberek között, akiknek ugyanaz a vér folyik az ereiben. Nem barátnők, nem két idegen nő harcol ugyanazért a férfiért, hanem anya és lánya, akik elárulják a saját vérüket, a saját családi köteléküket egy férfi miatt."
És azt a férfit, akiért anya és lánya verseng, Sebastián Rulli alakítja. Emlékszel, melyik telenovelláját láttad először a televízióban?
"Igen, persze. Rajongója voltam a Rubí-nak. Ott ismertem meg őt. Számomra vele dolgozni olyan érzés, mint amikor gyerekkorodban ismertél és csodáltál valakit, és soha nem képzeled, hogy egyszer együtt fogsz dolgozni ezekkel az ikonikus televíziós alakokkal. Most együtt dolgozni valakivel, mint Sebastián Rulli, olyan, mintha azt mondanám magamnak: 'Rendben, azt hiszem, jó úton járok.' Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer olyan emberekkel dolgozom majd együtt, akiket kamaszlányként otthon néztem a tévében, most pedig itt vannak mellettem, és kollégák vagyunk…"
A szenvedélyes jelenetek nagyon vonzónak tűnnek a képernyőn, de kétségtelenül nagyon kellemetlen lehet őket felvenni, nem?
"Ezek a jelenetek borzasztóan kényelmetlenek. Ráadásul nőként – vagy legalábbis én – folyamatosan azon gondolkodom, hogy vajon jól nézek-e ki, jól csinálom-e, látszik-e itt egy kis hurka, a narancsbőr, olyan szögből vesznek-e, ami esetleg nem előnyös számomra, de a jelenet része. Az ember arra is gondol, mit evett, fogat kell mosni… annyi minden jár a fejünkben, hogy az ember soha nem arra gondol, milyen jól csókol ez a színész – ilyen egyszerűen nincs. Az ember ezernyi más dologra koncentrál, és ez jut eszébe utoljára. Szerencsére a képernyőn csodálatosnak tűnnek ezek a jelenetek, némelyik nagyon jól sikerül, mások kevésbé, de végső soron ez is a munkánk része. A lényeg, hogy ti élvezzétek, ha pedig mi közben rosszul érezzük magunkat, azt hagyjátok ránk. (nevet)"
☕ Minden támogatás egy újabb cikk megírásához ad lendületet. Köszönjük, ha segítesz! A támogatási rendszerről ezen posztunkban olvashattok részletesebben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése