Ariadne Díaz exkluzív interjúban mesélt a Papás por siempre telenovelláról. "Lehetetlen nem azonosulni sok helyzettel, ami a Papás por siempre-ben történik." A mexikói színésznő a Papás por conveniencia sikeres telenovella folytatásának főszerepét alakítja, melynek kapcsán a People en español magazin interjút készített vele.
Ariadne Díaz ismét Aidé Mosqueda bőrébe bújik a Papás por siempre című telenovellában, mely a nagy sikerű Papás por conveniencia folytatása, melyeket Rosy Ocampo, a sikeres Vencer-antológia, köztük a Vencer el desamor (Viharos szívek) és a Vencer el pasado (A múlt börtönében) producere készített. "Nagyon jól éreztem magam a forgatás során. Azt is merem mondani, hogy ez a történet még jobb, mint az első – a témák mélysége miatt. Sokkal összetettebb." - mesélte a mexikói színésznő a People en español-nak adott interjúban a telenovelláról, melynek hősnőjét José Ron oldalán kelti életre.
"Számos olyan kérdés van benne, amivel nagyon tudtam azonosulni. Néha nehéz volt kilépni a fikcióból, és amikor megtettem, még mindig magamban éreztem az egészet, hiszen a telenovella alapját azok a problémák adják, melyek minket, mint országot, társadalmat és kultúrát mozgatnak. Színésznőként egyszerűen lehetetlen nem magamra ismerni vagy azonosulni sok helyzettel, ami benne történik." - vallotta be a színésznő. A folytatásban olvashatjátok a vele készült teljes interjút.
Ariadne, mit ismersz fel Aidé anyaságában, ami a te saját anyaságodra is igaz?
"Az első történetben, a Papás por conveniencia-ban egy olyan anyát láttam, akivel azonosulni tudtam – különösen azzal a bűntudattal, amit mi, nők gyakran érzünk, ha sikeresek vagyunk a hivatásunkban. Az ember próbálja egyensúlyba hozni a családi és a szakmai életet, és ez nem egyszerű. Úgy látom, a férfiaknál ez nem okoz ekkora bűntudatot – nem tudom, hogy ez a mi gondoskodó, anyai természetünkből fakad, vagy valami társadalmilag ránk kényszerített dolog, amit egyszerűen így tanultunk meg elfogadni. Mindenesetre sok mindent láttam magamból a karakteremben és fordítva is.
Ebben a második részben – részben José Ron, azaz Tino karakterének köszönhetően – Aidé már sokkal jobban megtanulta, hogyan kell anyának lenni, hogyan kommunikáljon a gyerekeivel, hogyan legyen közel hozzájuk. És én is megtanultam ezt. Az idő tanított meg rá. A karrierem során, amióta anya lettem, rájöttem, hogy először mindig a sürgős dolgokat kell intézni, aztán a fontosakat – a prioritások alapján. És természetesen a legfontosabb mindig a fiam. Próbálok vele sokat beszélgetni, és gyakran elmondom neki, hogy az apjával milyen szerencsések vagyunk: keményen dolgozunk 5-6 hónapon át, de aztán van időnk pihenni és együtt lenni, amit nem sok ember mondhat el magáról. Azt hiszem, az utóbbi időben inkább a pályám pozitív oldalait figyelem, és azt is igyekszem, hogy a fiam is így lássa, hogy nyugodtabbnak érezze magát, és én is. Amit korábban talán Aidé karakterében fedeztem fel, azt mostanra átfordítottam megértéssé, elfogadássá és hálává – hálává azért, ahogyan a munkám és az életem természetesen összefonódik."
Ebben az etapban Tinónak felbukkan egy fia. Szerinted te is úgy reagálnál, mint Aidé, és befogadnád őt az otthonodba, ha valami hasonló történne a pároddal, Marcus Ornellasszal?
"Szerintem ez sok mindentől függ. Ha minden pontosan úgy történne, mint a sorozatban – vagyis ha megjelenne egy gyerek, és Marcus azt mondaná nekem: 'Volt egy kapcsolatom egy lánnyal sok évvel ezelőtt, de igazából csak egy futó dolog volt, sosem gondoltam, hogy bármi komoly lesz belőle' –, akkor ott valójában nem lenne szó megcsalásról, hiszen ő sem tudott róla. Mit tehetnél ilyen helyzetben? Azt hiszem, ha én lennék ebben a helyzetben, ugyanúgy, mint a karakterem, szeretettel fogadnám a gyereket, mert szerintem a 'féltestvér' kifejezés nem is igazán létezik – ők testvérek. Ha ez megtörténne, a fiamnak lenne egy testvére, a férjemnek pedig egy újabb gyermeke, akit gondozni, védeni, támogatni kell. Nem tudom, hogy Aidéhoz hasonlóan én is befogadnám-e a gyerek anyját is a házamba – az már elég durva lenne (nevet). Azt hiszem, az azért nem történne meg (nevet). De fontosnak tartom a bizalmon alapuló, felnőtt kapcsolatokat. A határok is nagyon lényegesek – és Aidé és Tino kapcsolatában ez sokszor hiányzott."
Az újonnan formálódó, úgynevezett 'mozaikcsaládok' témája már az első etaptól jelen van a sorozatban. Az életed során te voltál valaha egy ilyen új család része?
"Őszintén szólva nem. A korábbi partnereimnek nem voltak gyerekei, Marcusnak sincs más gyereke, és nekem sem, a közös fiunkon kívül. De természetesen nagyon közelről láttam ilyen helyzeteket, és azt gondolom, ha van sok kommunikáció, tisztelet és egyértelműség abban, hogy egy ilyen új családban kinek mi a szerepe – ki nevel, ki szab határokat –, akkor ez jól is működhet. A problémák akkor kezdődnek, amikor például egy nőnek van egy kisfia, és megjelenik egy új pár, és rögtön azt mondják: 'Ő az új apukád.' De nem, ő nem az apukád – ő egy férfi, aki mostantól az anyukád mellett van, és majd meglátjuk, hogyan alakul minden. Szerintem a gyerekekre nem szabad ráerőltetni sem apai, sem anyai szerepeket. Ezeknek természetes módon kell kialakulniuk. Ha mindent világosan lefektetnek, akkor sokkal nagyobb esély van rá, hogy a dolog működni fog."
Mit köszönsz ma Aidénak, miután két év után elbúcsúztál tőle?
"Nagyon szokatlan számomra, hogy valaminek második évadát csinálom. Már-már 'balszerencsésnek' éreztem magam, mert valahányszor olyan projektben voltam, aminek terveztek folytatást, végül mindig lefújták. Így jártam például a La doble vida de Estela Carrillo esetében is. A Papás por conveniencia esetében eredetileg szintén nem tervezték a folytatást – és mégis megszületett. Két évet töltöttünk együtt mint 'fikciós család', és nagyon megszerettük egymást. Nagyon mély szeretet fűz minden kollégámhoz – nemcsak a színészekhez, hanem az operatőrökhöz, sminkesekhez, fodrászokhoz, ruhatervezőkhöz is. A búcsú nehéz volt – tényleg olyan érzés, mint egy gyászfolyamat. Amikor befejeztük a forgatást, ezt is meg kellett élni.
Másrészt viszont ezt a második részt már sokkal érettebben éltem meg, mint az elsőt. Az elsőben voltak pillanatok, amikor nem éreztem magam teljesen komfortosan, nem voltam mindig elégedett, vagy egyszerűen nem tudtam, hogyan kezeljek bizonyos helyzeteket. Most viszont sokkal nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban dolgoztam. Már az elején tudtam, hogy ez lesz az utolsó alkalom, hogy ezzel a csapattal együtt dolgozom, és ez különleges érzést adott: mintha minden egyes nap egy kicsit a búcsúról szólna. Minden pillanatot jobban megbecsültem, mert tudtam, hogy hamarosan vége. Ezt az etapot sokkal nagyobb hálával, szeretettel és tudatossággal éltem meg. És bár a forgatás véget ért, a búcsú érzése még most is bennem él."
Mit gondoltok a színésznő alakításáról és karakteréről a telenovella folytatásában? Követi közületek valaki eredeti nyelven a részeket?
☕ Ha tetszett az interjú, meghívhatsz minket egy kávéra, hogy még több hasonló tartalom készülhessen az oldalra. A támogatási rendszerről ezen posztunkban olvashattok részletesebben.
Én kedvelem minden alakítását, nem mesterkélt, és próbál hiteles maradni .Szimpatikus színésznő számomra minden tekintetben.
VálaszTörlés