A kolumbiai színésznő, María Fernanda Yepes beszélt az El señor de los cielos spin-offjában való részvételéről, valamint felidézte a Sin senos no hay paraíso (Csajok, szilikon - ez lesz a Paradicsom) című sorozatot és ikonikus karakterét, a Boszorkát. "Mindent a Boszorkának köszönhetek."
Öt évnyi távollét után María Fernanda Yepes a Dinastía Casillas címen készült sorozattal tért vissza a színészethez. A kolumbiai színésznő, aki 2010-ben a Rosario Tijeras (Vérvörös szerelem) címszereplőjét keltette életre, most az El señor de los cielos spin-offjának egyik főszereplőjének bőrébe bújik Iván Arana és Isabella Castillo mellett.
A People en español egy exkluzív interjú keretein belül beszélgetett vele arról, milyen fontos szerepet játszik ez a projekt az életében, és milyen kihívást jelentett számára egy északi, mexikói nyelvjárásban az úgynevezett "norteña" karakter megformálása. Mindemellett, María Fernanda Yepes felidézte a 2008-ban készült Sin senos no hay paraíso (Csajok, szilikon - ez lesz a Paradicsom) című, hazánkban is vetített sikersorozatban végzett munkáját is, melyben a történet főgonoszának, a Boszorkának adott életet. "Mindent a Boszorkának köszönhetek." - vallotta be a színésznő, aki az Oscuro deseo (Bűnös vágy) streaming szériában is feltűnt. Az interjú végén pedig azt is elárulta, mi következik számára most, hogy a Dinastía Casillas forgatása befejeződött.
Öt éve nem álltál kamerák elé. Mi indított arra, hogy éppen most és ezzel a projekttel, a Dinastía Casillas-szal térj vissza?
"Azt hiszem, itt volt az ideje a visszatérésnek. Mindig is színésznő voltam, mindig szerettem a színészetet, mindig is kötődtem ehhez a hivatáshoz, és úgy érzem, elérkezett a megfelelő pillanat. A lelkem már kérte, hogy újra dolgozhassak, és nagyon örültem annak is, hogy a Csajok, szilikon - ez lesz a Paradicdom után ismét együtt dolgozhatok a Telemundóval."
A közösségi médiában azt írtad, hogy öt év után visszatérni a forgatásra olyan volt, mintha a semmibe ugranál, és egyben megerősítése annak, hogy a szíved még mindig szereti ezt a hivatást. Úgy érzem, ez egy különösen fontos projekt számodra…
"Igen, igen, sok szempontból az. Úgy érzem, nagyon jó pillanatban érkezett az életembe, amikor már volt energiám visszatérni a munkához. Visszatérni egy ilyen nagy múlttal rendelkező fikcióval, ami El señor de los cielos, visszatérni a Telemundo "nagy otthonába", dolgozni az Egyesült Államok latin közönségének... Mindez nagyon sokat nyomott a latban, és rögtön éreztem, hogy ezt valóban szeretném megcsinálni. Mérhetetlenül hálás vagyok a meghívásért, és magamnak is, amiért igent mondtam. Egy percre sem bántam meg."
A feladatod nem volt könnyű, hiszen te kolumbiai vagy, a karaktered viszont mexikói. Azt mondanád, hogy ez volt a legnehezebb része Elizabeth Cordero megformálásának?
"Egyértelműen igen. A legnagyobb kihívás kétségkívül az volt, hogy egy északi [norteña] nőt kellett alakítanom. Sok éve Mexikóban élek, és a mexikói akcentust már jól ismerem, de az északi dialektust nem. A norteño egészen másképp 'zenél'. Egy Mexikóban nagyon elismert hangtani és akcentus–coach segítségével készültem, aki rengeteg nagy színésszel dolgozott már, és nagyon sokat segített, főleg abban, hogy megértsem a beszéd ritmusát és sajátosságait Észak-Mexikóban. De mindemellett a saját színészi hozzáállásom az volt, hogy maximális tisztelettel közelítsek az akcentushoz, és elkerüljem a karikatúraszerű megjelenítést. Arra törekedtem, hogy ne lehessen hallani, hogy kolumbiai vagyok, de nem akartam túlerőltetni sem azt az északi akcentust, ami nem az enyém. Figyelembe vettem azt is, hogy a történet szerint ez a nő egész életében külföldön élt, és nagyon 'nemzetközivé' vált.
A másik nagy kihívás az volt, hogy megértsem a sorozat teljes történetét, hiszen már tíz éve mesélik, és én nem láttam a korábbi évadokat – ezért igyekeztem nagy tisztelettel közelíteni az egész előzményhez. És persze az is kihívás volt, hogy öt év után visszatérjek a forgatásra, mert egy kicsit berozsdásodik az ember (nevet)."
Előfordult, hogy egy jelenetben kicsúszott a kolumbiai akcentusod?
"Biztosan, sokszor is. Amit eddig láttam, néha meghallom magam, és azt mondom: 'Hú, igen, itt egy kicsit érződik.' De ez normális. A közönség nem jelezte, de én észreveszem. Ha az ember nagyon mélyen kapcsolódik az érzelmeihez, ez mindig meg fog történni. De szerintem nem volt vészes. A legfontosabb úgyis az volt, hogy jól játsszak – azt hiszem, ez volt a lényeg (nevet)."
Az akcentuson kívül milyen más szempontok jelentettek nagyobb kihívást ennél a karakternél?
"Kicsit az is, ahogyan Elizabeth fel van építve. Ő egy kétkedő nő. Folyton kételkedik, emiatt néha úgy tűnhet, mintha nem lenne teljesen egyértelmű, hogy jó-e vagy rossz, vagy melyik oldalon játszik. Mintha kettős személyiség lenne, de ez azért van, mert belül tele van félelemmel és bizonytalansággal azzal kapcsolatban, amit tesz. Egyetlen dologban biztos: szabad akar lenni. Az egyetlen vágya és célja az életben, hogy Chema Venegas ne irányítsa tovább az életét, és ne hozzon helyette döntéseket. Ezért színészileg nehéz karakter, mert nem mindig érted pontosan, mik a szándékai. Ezzel a kettősséggel dolgozni úgy, hogy közben empatikus maradjon, elég nagy kihívás egy színész számára."
Milyen volt a kollégákkal a közös munka a forgatáson?
"Kiváló. Mindig rengeteg szeretet és tisztelet volt jelen. Iván [Arana], Isa [Castillo], David [Ponce], aki Skinny-t alakítja – ők olyan szereplők, akik évek óta benne vannak a történetben –, minden új érkezőt tárt karokkal fogadtak, és végül egy nagy családdá váltunk. Nagyon jó volt a kémia mindenkivel, sok harmónia és kollegiális szolidaritás volt. Nagyon szép élmény volt."
A Dinastía Casillas az El señor de los cielos sikeres szupersorozatának spin-offja. Te mit tudtál előtte az El señor de los cielosról? Milyen előzetes ismereteid voltak?
"Igazából nagyon keveset, mert – ne haragudjanak rám –, én nem nagyon nézek tévét. Készítem, de nem fogyasztom (nevet), vagy csak nagyon keveset. Érdekes, mert mindenki tudja, ki az El señor de los cielos, még az is, aki sosem látta. Tudtam, hogy nagyon sikeres történet, ismertem Rafael Amaya karakterét, és hogy sok kolumbiai kolléga is szerepelt már benne. Ezek voltak a referenciáim. Aztán felelősségteljes színészként nekiálltam nézni a sorozatot. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mind a kilenc évadot végignéztem, de igyekeztem képbe kerülni a történettel, mielőtt belevágtam a szerepbe."
A karriered kétségkívül 180 fokos fordulatot vett, amikor eljátszottad a Boszorkát a sikeres Sin senos no hay paraíso (Csajok, szilikon - ez lesz a Paradicsom) című telenovellában. Mit köszönsz ma a Boszorkának és ennek a projektnek?
"Hú… nagyon sokat. Mindent. A Boszorkának köszönhetően hódítottam meg egy nagyon kedves spanyol ajkú közönséget az Egyesült Államokban, rengeteg ajtó nyílt meg előttem színészként, és értékes barátságokat is szereztem, például Carmen Villalobosszal. Nagyon hálás vagyok. Fiatal voltam, épp csak kezdtem a karrierem, és máris ekkora sikerem lett – ilyet nagyon kevés színész mondhat el. Ez valóban nagy szerencse és egy igazi áldás."
Mit várhat a közönség a karakteredtől?
"Sok mindent – többek között sok váratlan döntést. A karakterem egyre erősebb lesz a történetben, ahogy haladunk előre, és sokkal határozottabban kirajzolódik majd, mert kénytelen lesz pontosabb, komolyabb döntéseket hozni."
És a magánéletedben mi következik most?
"Én haladok tovább a magam ritmusában, nyugodtan, a természetben élve, kapcsolódva a színészethez. Az igazság az, hogy nem szeretnék visszavonulni. Most már lassabban, kevesebb rohanással élem az életet. Nyitott vagyok arra, amit az univerzum és az élet hoz elém."
☕ Ha tetszett a cikk, meghívhatsz minket egy kávéra, hogy még több hasonló tartalom készülhessen az oldalra. A támogatási rendszerről ezen posztunkban olvashattok részletesebben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése