Szerelemre nincs recept: így lett Claudia Martín divattervezőből sikeres főhősnő

Az El amor no tiene receta (Szerelemre nincs recept) főhősnője a kamerák mögött kezdte pályafutását; Claudia Martín a kezdetekben ruhatervezőként dolgozott a TelevisaUnivision-nál, mára pedig a társaság egyik kedvelt főhősnőjévé vált.

Claudia Martín ma már az egyik legismertebb arc a mexikói telenovellák világában, de kevesen tudják, hogy pályája a Televisa ruhatervezői részlegén indult. "Egy évig dolgoztam a ruhatárban, és ez a tapasztalat segít ma is értékelni minden munkakört a kamera mögött." - mesélte egy korábbi interjúban az El amor no tiene receta (Szerelemre nincs recept) főhősnője, aki Paz Roble bőrében látható a novellában, Daniel Elbittar, Altair Jarabo és Tiago Correa oldalán. A mexikói színésznő számára az áttörést a CEA színészi műhelye hozta, ahol beleszeretett a szakmába, és azóta is hálás minden szerepéért, legyen az néma, vak vagy éppen gonosz karakter.

A színésznő a hírnévről is őszintén beszélt: szereti, ha a közönség reagál a munkájára, bár néha zavaró, hogy a magánélet a nyilvánosság elé kerül. Szenvedélye a divat, mely továbbra is fontos része az életének. Szabadidejében a mozit, az olvasást és a családját helyezi előtérbe. "Mindig arról álmodom, hogy boldog legyek, azokkal legyek, akiket szeretek, és azt csináljam, amit imádok." - vallotta be a Sin tu mirada (Pillantásod nélkül), a Los ricos también lloran (A gazdagság ára), a Vencer la culpa és a Juegos de amor y poder főhősnője.

Az első alkalommal a Televisánál ruhatervezőként dolgoztál. Mikor történt az átállás a színészetre? Mikor jöttél rá, hogy ez az igazi utad?

"Egy évig dolgoztam ott a ruharészlegen tervezőként, és az igazat megvallva nagyon vicces volt, mert az a tapasztalat, hogy a kamera másik oldalán dolgoztam, lehetővé teszi számomra, hogy ma mindegyik munkakört értékeljem, mely ebben a struktúrában van. Valójában először műsorvezető akartam lenni, és beléptem a Televisa CEA intézményébe a műsorvezetői műhelybe, majd onnan emlékszem, hogy Eugenio Cobo, az iskola igazgatója azt mondta nekem, hogy szeretnék-e átlépni a színészi műhelybe, és én azt mondtam: 'Persze, próbáljuk ki, milyen.' És onnantól kezdve beleszerettem a szakmába, és hála Istennek, még mindig itt vagyok."

Emlékszel, mit éreztél, amikor leforgattad az első profi jelenetedet egy telenovellában?

"Igen, nagyon jól emlékszem. Egy körülbelül tíz évvel ezelőtti telenovella volt, ahol titkárnőt játszottam, és nagyon nagy hatással volt rám, hogy a kamera előtt álltam. Színészként teljesen jelen kell lenned a jelenetben, figyelned kell arra, amit a másik színész mond, de ugyanakkor figyelembe kell venned a kamerát, a világítást, a jelenet minden elemét, ami lehet egy asztal, egy szék, a kellékek. Nagyon emlékszem, hogy ez sokkolt engem: egyszerre kellett figyelnem az összes részletre."

Kevesebb mint 10 év alatt a teljes névtelenségből az egyik vezető főszereplővé váltál. Szédítő érzés a hírnév?

"Szerintem a hírnév valami annyira mulandó, olyan... mintha egy homályos látomás lenne. Most, hála Istennek, sokat dolgoztam, szerencsére folyamatosan a stúdióban vagy a forgatási helyszíneken vagyok, és a szabadidőmben otthon olvasok, lemegyek futni, edzőterembe járok, vagy vacsorázni, moziba megyek a barátaimmal, a párommal, meglátogatom a családomat. Szóval az, hogy azok vesznek körül, akik szeretnek, segít, hogy értékeld azt, ami igazán fontos."

Mi a legjobb abban, ha valaki híres?

"Ennek a szakmának a szépsége az, hogy az emberek szeretik a munkádat, és ezt nagyon élvezem, mert végül is egy telenovella, egy sorozat, egy film vagy egy színdarab a közönségnek készül, hogy ők élvezhessék. Szóval ez a legszebb, amikor odajönnek hozzám és azt mondják, hogy tetszik nekik a szerepem. Ez az, amit igazán élvezek."

És mi a legrosszabb a hírnévben?

"Valójában az egyetlen nem túl jó dolog talán az, hogy néha a magánügyeid nyilvános üggyé válnak. De hát tudnod kell, hogy ez a pálya része, és nincs vele semmi baj."

Mi maradt abból a fiatal lányból, aki a Televisához érkezett, mint divattervező?

"Minden megmaradt. Talán szegény tervezők, akikkel dolgoztam, mert lehet, hogy nagyon belefolyok, nagyon aprólékos vagyok az öltözékemmel kapcsolatban, és igyekszem ötleteket, színeket, textúrákat hozzátenni, de természetesen mindig tiszteletben tartom mások munkáját. Az igazság az, hogy még mindig itt vagyok, és imádom a ruhákat, a divatot."

Most hol helyezkedik el az életedben a divat?

"Imádom a divatot, valójában továbbra is figyelemmel kísérem. Szeretek sokat nézelődni az interneten, magazinokban, követem a trendeket... Szóval ezt egyáltalán nem hagytam el."

Hogyan értékeled eddig a művészi pályádat?

"Egyetlen szerepet sem bánok, amit eljátszottam. Nagyon boldog vagyok mindegyik karakterrel, akinek életet adhattam. Úgy gondolom, mindegyik a megfelelő pillanatban érkezett. Volt, hogy néma voltam, aztán vakot alakítottam... Szóval ez az, tetszik, mert én hoztam meg a döntéseket."

Amikor nem forgatsz, mit élvezel a legjobban?

"Nagyon szeretek moziba járni, imádom a filmeket, megnézek minden filmet, ami műsoron van. Szeretek színházba járni, kávézni, könyvet olvasni, – imádok olvasni, sok könyvem van – szeretek írni is, valamint énekelni, táncolni, a családommal, a barátaimmal és a párommal lenni."

Miről álmodik most Claudia Martín?

"Mindig is a boldogságot fogom keresni, és szerencsére most éppen olyasmivel foglalkozom, amiért rajongok, ami boldoggá tesz. Imádok minden nap felkelni, tanulni, este hazaérni, filmeket, sorozatokat nézni. Szóval úgy gondolom, mindig is arról fogok álmodni, hogy azok vegyenek körül, akiket szeretek, a párommal lehessek, és azt csináljam, amit szeretek."

Mit gondoltok a színésznő munkásságáról?