Az elismert író, Alberto Gómez nemrég egy exkluzív interjúban mesélt a telenovella műfajának fejlődéséről és a mai, aktuális formátum hiányosságairól. "Már nem készülnek azok a telenovellák, amiket én írtam" - jelentette ki az interjú során a venezuelai író.
A telenovella műfajában évekig a szenvedő hősnőkről és a rettenetes főgonoszokról szóló történetek domináltak, akik pokollá tették a szegény főhősnő életét. Olyan alkotások, mint a María la del barrio (María), a Gata salvaje (Vadmacska), a Mar de amor (A szerelem tengere) vagy a Marina (Marina), hogy csak néhányat említsünk, bejárták a világot, és hatalmas sikerekké váltak. Ma azonban már nem készülnek ilyen típusú történetek. Mi ennek az oka? Mi történt a rózsanovella műfajával? Meghalt a hagyományos telenovella? Alberto Gómez, aki sok ilyen történet írója volt, erről elmélkedett nemrég az Entretelenovelas Magazine számára adott interjújában, és kifejtette véleményét a témával kapcsolatban.
Alberto Gómez, olyan sikeres telenovellák írója, mint a Gata salvaje (Vadmacska), a Mar de amor (A szerelem tengere), a Marina (Marina) vagy a Siempre tuya Acapulco (Elfeledett szerelem), több mint egy évtizede írta meg utolsó melodrámáját. "Már nem készülnek azok a telenovellák, amiket én írtam. Én a tiszta és kemény melodrámát írtam, vagyis az igazi telenovellákat, azokat, amiket az anyáink, a nagyanyáink néztek. Sokan mondják nekem: 'Mexikóban még mindig forgatnak ilyesmit.' De ez nem igaz. Mexikóban már nem készülnek telenovellák, hanem hibridek, amik az amerikai széria és a telenovella keverékei. Az már nem az a családi melodráma." - magyarázta Alberto az Entretelenovelas Magazine-nak adott interjúban.
A neves venezuelai író úgy véli, hogy manapság a készülő történetekben "nagyon sok a bűnözés dicsőítése, túl nagy hangsúlyt fektetnek a szexre, és csúnya szavakat használnak". "Már nem az a szép telenovella, ami összehozta a családot a tévé előtt, hanem valami más; szóval nem arról van szó, hogy elutasítanám a telenovellák írását, hanem hogy... nem tudom, egyszerűen nem érzem jól magam benne." - mondta.
De vajon miért nem készül már az afféle rózsanovella, ami olyan nagy sikert aratott? "Mert az új producerek nagyon fiatalok, máshogy gondolkodnak, és akik a régi iskolából maradtak meg, azok, hogy lépést tartsanak ezzel az új hullámmal, követik ezt az új vonalat [mert] félnek, hogy régimódinak nevezik őket, ezért belemennek ebbe, ami ma készül. De figyelj, nekem ezzel semmi bajom, legyen, van közönség mindenre, csak én, ha egy csatorna tulajdonosa lennék, aggódnék, mert a nézettségi mutatók egyre gyengébbek." - állította az író. "Nézd, milyen furcsa: maga a Televisa is, délben van egy műsorsávja, ahol régi telenovellákat ismételnek, és a legtöbbször azok a 20 éve készült telenovellák nagyobb sikert aratnak, mint a mostani esti műsorok. Ez már önmagában jelzi, hogy az aktuális termék nem működik. Valami nincs rendben, ha egy 20 éve készült telenovella nagyobb sikert arat, mint egy mai."
Az író szerint a hagyományos telenovella ma is megállja a helyét. "A szegény emberek nem tűntek el, ma több a szegénység a világban, mint valaha. Én mindig ezzel szembesültem: amikor a főhősnő egy szobalány volt, volt, aki azt mondta: 'Ó, a főhősnő szobalány.' De hát nem léteznek szobalányok? Nincsenek olyan nők, akik azzal keresik a kenyerüket, hogy mások házát takarítják, másoknak dolgoznak? Ez ugyanolyan tisztességes munka, mint bármelyik másik. Akkor miért ne lehetne a főhősnő egy szobalány? Összekeverték a női erőt azzal, hogy a főhősnő drogkereskedő, bordélytulajdonos vagy gyilkos. Ez komolyan a női erő?" - tette fel a kérdést.
Alberto világossá tette, hogy "a romantika sosem fog kimenni a divatból, hiszen minden ember egy szerelmi aktusból születik". Szerinte ennek bizonyítéka a török sorozatok sikere. "Ezek a sorozatok teljesen a szerelemre épülnek. Mindig van bennük szerelmi konfliktus, a főhősnővel minden megtörténik: ellopják a vagyonát, a gonoszok pokollá teszik az életét, letépik a ruháit, és ott állnak, mint a buták; ráadásul kilométeres hosszúságúak, mert még ezt is lemásolták tőlünk." - jegyezte meg.
 |
| Alberto Gómez író |
Alberto Gómez kiállt amellett, hogy a rózsanovella "még mindig működik, de jól kell csinálni: megfelelő szereplőgárdát kell választani, tiszteletben kell tartani a melodrámát, és akkor meglesz a siker." - szögezte le. "Persze, hogy még mindig szeretik az emberek a rózsaszín telenovellákat, és szeretni is fogják. Csak éppen ezen a világon már nem készülnek. Szeretnék az emberek, csak nem tudják jól csinálni." - mutatott rá.
Mit gondoltok az író nyilatkozatairól? Mi a véleményetek a témákról, a telenovella műfaj fejlődéséről?
Ó igen, ez a cikk nagyon is magyarázza hogy miért nem szeretem a mai sorozatokat és miért nézem szivesebben a régi klasszikusokat inkább (még ha vannak unalmas részek is). Ezért is örülök nagyon annak, hogy az általatok megszerkesztett telenovellák ezekből a régi hagyományos novellákból vannak.
VálaszTörlésMondjuk kevés nála sablonosabb író van... Jobban érdekelne mondjuk a Blanco-Pena írópáros véleménye ugyanerről. Ők azért legalább eredeti történeteket írtak/írnak. Nektek viszont köszönjük!
VálaszTörlésNem sablonosnak hanem inkább pocséknak vagy csak egyszerűen rossz írónak nevezném. A Gata Salvajét pl.minden idők legborzalmasabb telenovellájának tartom
TörlésÉn megértem azt amit gondul, viszont egyetértni nem igazán tudok vele. Minden filmes műfajnak haladnia kell a korral, és ezzalol a telenovella sem kivétel. Értem én hogy a régi hagyományos sorozatok még ma is sikersek, de ebbe nagyrészt benne van a nosztalgia . És legyünk össztinték, bármenyire is jók , lényegébe az összes ugyanaz- pl nehéz lenne lényegi külünbséget találni a Marimar és Maria del barrio között. A maiak pedig sokkal változatosabbak, szinésebbek, és aktuális probémákkal foglakoznak-ezek közzé tartozik a drogkereskedelm, nemi erőszak, prostitució stb.
VálaszTörlésTovábba a mai telenovellák karakterei nem egysikuak. A főhős is- legtöbször jószándéktól vezérelve-követ el bűnőket, és főgonosz tetteire is kapunk magyarázatot arra hogy miért ilyen, iletve néha nekik is van "jó" oldalok
Az hogy a török sorozatokat idekeri egy borzalmas példa. Egyrészt egy teljsen más kúltura. Másrészt az igazi sikereségük nincs 20 éves. Harmadrészt az sem igaz, hogy ott mindig a szerelem van a központban, sokszor családi konlfitusok, gyermekbántalmazás, bűnőzés stb kerül előtérbe, és szerelem csak másodlagos.
Ezzel a szóval sem állitom, hogy régi telenovellák rosszak vagy hogy ma ne lehetne ilyen stilusakat csinálni. De ezzekel csak elsősorban idős korosztályt célozzák még , míg maiak a fiatalabb is.
Az a baj, hogy már az általa írt novellákat már java részt újra levetítették, és nem jön az utalás...
VálaszTörlésEz a nagy baja.
Én személy szerint örülök annak, hogy a mostani telenovellák jóval összetettebbek, reflektálnak az aktuális élethelyzetekre, árnyaltabbak a karakterek.
Egyenként szerintem a most főműsoridőben vetített A-mar is egy rózsanovella, csak összetettebb, nem bugyuta történet meséléssel van képernyőre véve, végre felnőtt embereknek vannak nézve a mexikói emberek is, akik meg is hálalják mert imádják a már említett telenovellát, mind a televízióban, mind a közösségi platformokon egyaránt.
Van benne igazság , tényleg nagyon sok esetben elmentek egy más irányba és sok az erőszak, a bűnözés , pl Telemundós sorozatok. Viszont a mai világban a nézők is több fordulatot várnak , nehéz egyszerre megfeleni az egyre több elvárásnak.
VálaszTörlésSzerintem nincs mindenben igaza. Tény, hogy a klasszikus rózsanovella történeteket már inkább modern köntösbe bújtatják, de mégis találni azért olyan sorozatokat amik őrzik a kicsit klasszikusabb vonalakat pl a Contigo Sí pont ilyen vagy a telemundón tavaly bemutatott La Mujer de Mi Vida is.
VálaszTörlésUpsz, most írom ide az első kommentem, és itt ezzel a régi nickemmel vagyok regelve.
VálaszTörlésUgyanez a véleményem: sablonkirály, a La Indomablét (a Marimart) kétszer másolta csak le (Háta Salvaje, a trashlenovela mintapéldánya, meg a Corazon Indomable).
Abban viszont igaza van, hogy eltűntek az ilyen egyszerűen érthető rózsanovellák, ennek a társadalmi átalakulás az egyik oka. Most már a szegények is járnak iskolába, így nem feltétlenül a Hamupipőke-sztori fogja őket a képernyő elé szegezni, illetve most már a szegény is eléri a streamwn az igényesebb sorozatokat.
A rózsanovellának is van jövője, ha azt igényesen készítik el: jól eljátszva, nem sablonosan, jól rendezve, igényes képi világgal. Az Avenida Brasil kábé 15 éve készült el, az is ilyen volt. De a legfontosabb az, hogy a történet legyen mai: hiába ismeri már a közönség, kellően modermizálni kell, és nem úgy, ahogy Lartilleux tette a Macskával vagy a Maricruzzal, azaz nem csinált semmit.
Legyenek komplexebbek a karakterek. Legyen a sorozat rövidebb, de velősebb, mindig történjen valami érdekes. Ne feltétlenül a kézenfekvő megoldást válasszák a figurák, lásd Sín tu Mirada vége. Az új Los Ricos tambien lloran tök jó példa: fogta az első változatot és feltupírozta azt úgy, hogy beleillesztette a második verzió (Maria la del Barrio) ikonikus főgonoszát, de nem használta a Barrio blőd, emberi ösztönökre ható, abszurd dolgait. Az új La Usurpadora szerintem már túl sok volt, de izgalmas.
A rózsanovellák hanyatlásáért vagy eltűnéséért az ő abszurd és trash novellái tehetnek amit Nathalie Lartileux járatott a csúcsra.
VálaszTörlés