Háborgó szívek: Alejandra Espinoza gyerekkori vágyát teljesítette be a novellával

Alejandra Espinoza örömtelien mesélt arról, hogy beteljesítette gyermekkori álmát azzal, hogy a Corazón guerrero (Háborgó szívek) főhősnőjét keltette életre. "A kis Alejandra azt hinné, hazugság." - vallotta be.

Habár először a műsorvezetésben ért el sikereket az Univision-nál, Alejandra Espinoza-nak az volt a nagy gyermekkori álma, hogy főszerepet játszhasson az álomgyár, a Televisa egyik telenovellájában. Ezt az álmot pedig beteljesítette a Corazón guerrero-val (Háborgó szívek), a TelevisaUnivision telenovellájával, mely főhősnői debütálását jelenti. "Ez egy olyan dolog, amivel nagyon régóta álmodtam, úgy gondolom, hogy az emberek nem is gondolták." - mesélte a műsorvezető és színésznő egy exkluzív interjúban, melyet a People en español-nak adott. "Az emberek azt gondolják, hogy jött valaki, és csak úgy idetett engem, azonban én ezen rengeteget dolgoztam, 15 éves korom óta dolgozom és beleteszek mindent. Semmit se ajándékoztak nekem abból, amim van, és ez egy olyan álmom volt, mely gyerekkorom óta megvolt." - vallotta be az interjú során, melyet az alábbiakban olvashattok.

Alejandra Espinoza mint Mariluz García

Ha ma előtted állna a kislány Alejandra, aki azzal álmodott, hogy egy nap a Televisa egyik telenovellájának főhősnője lesz, mit gondolsz, mit mondana neked látván, hogy beteljesítetted az álmod?

"Először is, de tényleg, úgy gondolom, hogy nem hinné el, azt gondolná, hogy viccelek és ez egy hazugság. Én egy nagyon szerény helyről érkezem, ahol ilyen álmok, melyet jelen pillanatban átélek, szinte lehetetlenek, úgyhogy úgy gondolom, hogy a kis Alejandra azt gondolná, hogy vicc, hogy hazugság, hogy ez nem fog megtörténni. Azonban, egyik nap épp ezen gondolkodtam. Ha tudtam volna 7 évesen, hogy minden cél, amit kitűzök magam elé, és hogy az összes álmom, amim volt, valósággá válnak, akkor sokkal nagyobb dolgokat álmodtam volna, épp emiatt, és lehet, hogy az álmaim későbbi éveimben teljesültek volna be, mert lehet, hogy többet harcoltam volna, hogy elérjem ezeket az álmokat, amikről tudtam, hogy elérhetőek. Épp ezért számomra, életemnek ezen szakaszában azzal az elérhetőséggel, amim van, tudatni az emberekkel, hogy ha az ember harcol, ha erőt vesz magán, ha nem hátrál meg, az ember elérheti a legnagyobb álmait is, mert tényleg lehetséges. Néha gondolkozom ezen, és magamra gondolok kislányként, és azt kérdem, hogyan lehet, hogy én itt vagyok, hogyan lehetséges, hogy miután annyi hiányt szenvedtem életemben, én itt vagyok átélve ezt az álmot, itt vagyok élvezve a szüleimmel, megtöltve őket büszkeséggel, boldogsággal, örömmel, ez tényleg nagyszerű. Szeretem, ha az emberek rájönnek, hogy be lehet teljesíteni bármit, amit kitűznek maguk elé."

Milyennek érezted a közönség és az újságírók válaszát Mexikóban a választásoddal kapcsolatban mint főhősnő, mivel ott nem vagy annyira ismert?

"Amit volt lehetőségem elolvasni így hirtelen a közösségi oldalakon, sok emberről van szó, ez igaz, nem ismernek. Néha belegondolok, és talán én is így lennék, ha rajongója lennék valaminek, és hirtelen betennének valakit, akit nem ismerek, és nem tudnám, miért hozzák elő a semmiből, talán egy kicsit kételkednék a miértjéről. Azonban, én egy eléggé vidám ember vagyok mások eredményei miatt, kicsit nehéz megértenem, hogy miért nem tetszik az embereknek, ha valakinek lehetőséget adnak, mert én abból a csapatból vagyok, hogy a nap mindenkinek süt, és mindannyian megérdemeljük a lehetőségeket, és nem számít hova való vagy vagy honnan jössz, ha megadják neked a lehetőséget, tisztelni kell azt, és nem kell elítélni egy munkát azelőtt, hogy megnéznénk. Hirtelen olvastam ilyen típusú kommenteket, hogy 'ez meg honnan jött', vagy hogy mást érdemelnének, vagy hogy támogatják... De én úgy gondolom, hogy ebben a pillanatban és ebben a korban az életemben azért vagyok itt, hogy ezek a megjegyzések ne befolyásolják a gondolataimat. Mindig próbálom mások helyébe képzelni magam, és talán egy kicsit engem is zavarna, ha olyasvalakit tennének, akit ismerek; de remélem, hogy megadják nekem a lehetőséget. Sok ember gondolja azt, hogy még csak nem is mexikói vagyok, azt hiszik, hogy külföldi vagyok, és állandóan azt kérdezik, hogy kolumbiai vagyok-e, hogy Venezuelából jöttem-e, hogy hova valósi vagyok, de én mexikóibb vagyok, mint a tortilla, amit ők nem tudnak (nevet). Ez egy kihívás számomra, és remélem, hogy amellett, hogy megszeretik Alejandra Espinoza-t, nagyon szeretném, ha megszeretnék Mariluz-t is. Úgy gondolom, hogy nagyon szép karakter, akivel elég könnyen tudnak azonosulni a mexikói, harcos nők, akik nem hagyják magukat semmitől és senkitől, ő egy olyan lány, aki lentről jön és nagy álmai vannak. Ez az oka annak, hogy amikor olvastam a forgatókönyvet és találkoztam Mariluz-zal, azt mondtam, hogy nagyon szeretném ő életre kelteni, mert a bőrében érzem magam."

Alejandra Espinoza és Gonzalo García Vivanco, a történet főszereplői

Mire tanított meg Mariluz?

"Arra, hogy amikor szeretsz, harcolnod kell minden és mindenki ellen, hogy ez a szerelem valóság legyen, és a család szeretetére [is megtanított]. Ezért mondtam, hogy nagyon tudok vele azonosulni. Nagyon sok közös dolog van bennünk. Mariluz minden megtesz a családjáért, imádja a nagymamáját és az anyukáját mindenek felett, vannak álmai, vannak céljai, előre akar jutni, küldetése az egész telenovella alatt, hogy karrierje legyen, legyen valaki az életben, és nyilvánvalóan megjelennek bizonyos elemek, melyek akadályozzák ezt a küldetést, hogy előre lendítse családját; azonban én úgy gondolom, és azt szeretném, hogy az emberekben ez maradjon meg Mariluz-ból, hogy rájöjjenek, hogy ha szeretnek, képesek [mindenre], és Mariluz szeret, és Mariluz képes, minden ellenére képes lesz. És ezt imádom benne."

Natalia Esperón, Ana Martín… nagyszerű szereposztás vesz körül. Gondolom, hogy sokukat nézted a tévében, amikor kislány voltál. Megosztani velük a forgatást nagyon örömteli lehet, igaz?

"Úgy gondolom, hogy az egyik első telenovella, amit életemben láttam, mert gondolom ez volt az, amit én inkább nézhettem, az Agujetas de color de rosa volt Natalia-val [Esperón]. Azt szerettem volna, hogy valaki bennem legyem, hogy jobban kifejezhesse azt, amit én érzek. Most már nagyjából alkalmazkodom, és egy kicsit normálisabbnak látom, de először [furcsa volt]... Beszélgettem Ana-val [Martín], és ő mondott valamit, az eszem pedig nem hitte el, 'nem lehet, nem lehet, hogy én vele beszélgetek, nem lehet, hogy ő ad nekem tanácsokat...'. Natalia-val is ez volt. Egyik nap az öltözőmben voltam vele, és ilyen dolgok jutottak eszembe, hogy 'ez egyszerűen hihetetlen, hogy itt ülök az öltözőben Natalia-val, beszélgetünk a gyerekekről és ilyen dolgokról, amikor ők olyan emberek, akiket életem bizonyos pillanatában néztem a tévében'. Úgyhogy ez nagyon szép, de tényleg nagyon szép. Számomra egy valóra vált álom ez a lehetőség, hogy ennyi tehetséges csillaggal dolgozhatok együtt, és hogy tanácsokkal látnak el, mert ez a legszebb az egészben. Az ember mehet dolgozni, dolgozol, hazamész és kész. Nem, ők leülnek velem, segítenek, tudják, hogy az első telenovellám, ők tudják, hogy milyen ideges voltam az elején, és az az igazság, hogy a támogatás, amit adtak, az feltétel nélküli, és éppen ezért a kötelék a Garcíák között a telenovellán belül nagyon erősnek fog érződni, mert a valóságban ez egy olyan kötelék, melyet a kezdetektől kialakítottunk."

A sírós vagy a szenvedélyes jelenetek, melyek voltak nehezebbek számodra?

"Azt hiszem a sírósak. Általában nagyon sírós vagyok, de az a típusú sírós vagyok, aki visszatartja a sírást és nem szeretem, ha könnyezem, túlságosan is visszatartom őket, úgyhogy el kellett engednem magam. Belépni az érzéseim közé, továbblépni azon, amit Alejandra gondolna, amit Alejandra tenne, afelé, amit Mariluz tenne, és ahogyan gondolkodik Mariluz. A szerelmi és szenvedélyes jelenetekről néhány héten belül mesélek neked, mert még nem volt (nevet). Az a helyzet, hogy Mariluz jó, ő nem ezekkel a dolgokkal foglalkozik (nevet), úgyhogy nem sok ilyen jelenetem van. Csókok és ilyesmi persze, a szokásos. Az egyedüliek, akikkel ilyen típusú jeleneteim voltak, azok Gonzalo [García Vivanco] és Cristian Gamero, és elég jól mentek."

Ti mit gondoltok Alejandra-ról mint a történet főhősnője? Mi a véleményetek az alakításáról?