Megkövült szívek: korábbi verziók, hasonlóságok és különbségek

Delia Fiallo rádiónovellájából készült a 2011-es La que no podía amar (Megkövült szívek), ám a nő történetét, aki nem tudott szeretni, már korábban is képernyőre vitték a Televisánál. Az alábbi posztból a történet korábbi verzióival ismerkedhettek meg.

A kubai írónő rádiónovellája, a La mujer que no podía amar (magyar fordításban: A nő, aki nem tudott szeretni), három mexikói telenovella alapjául is szolgált, melyek közül a legutóbbi a La que no podía amar (Megkövült szívek), Ana Brenda Contreras, José Ron és Jorge Salinas főszereplésével. Ezt a novellát azonban kettő is megelőzte, ugyanis korábban már kétszer is képernyőre vitték a történetet a Televisánál, így született meg a Monte Calvario és a Te sigo amando.  A folytatásban megismerkedhettek a három novellával, valamint a köztük lévő különbségekkel és hasonlóságokkal.

Az első verzió

Először 1986-ban láthatta a mexikói közönség a tévéképernyőkön, mégpedig Monte Calvario címen. Valentín Pimstein készítette el a telenovellát, melynek címét a főgonosz birtokának neve adta, főszereplőit pedig Edith González, Arturo Peniche és José Alonso alakították. A telenovella 150, egyenként 20-22 perces epizódból áll, Mexikóban a Canal de las estrellas 21 órás sávjában mutatták be 1986. március 17-én, ahol október 10-ig futott. A kubai írónő történetét Carlos Romero adaptálta, mely a leírás szerint "egy házas nő történetét mutatja be, akit egy olyan férfi zaklat, akinek súlyos problémái vannak az alkohollal és a machizmussal".

Új feldolgozás

Csupán 10 évvel később, 1996-ban újabb verzió készül el a történetből, ezúttal Carla Estrada ült a vezető produceri székben, a telenovella címe pedig Te sigo amando volt, azaz magyar fordításban Még mindig szeretlek. A főszereplők bőrébe Claudia Ramírez, Luis José Santander és Sergio Goyri bújtak, a történetet pedig René Muñoz adaptálta Delia Fiallo eredetijéből. 1996. november 18-tól 1997. április 25-ig futott a Canal de las estrellas-on, a novella összesen 97 részből áll a nemzetközi változatot nézve.

A legfrissebb adaptáció

Végül, 2011-ben készült el a legfrissebb verzió, a La que no podía amar (Megkövült szívek), melyet hazánkban is bemutattak. José Alberto Castro készítette a telenovellát, a főszereplőket pedig Ana Brenda Contreras, José Ron és Jorge Salinas alakították. Az adaptációt Ximena Suárez készítette, azonban az írócsapat az eredetinek csak az alapját vette át, így tulajdonképpen egy másik történetet létrehozva, éppen ezért az utolsó verzió jóval különbözőbb a korábbiaktól.

Már nem főgonosz

A fő különbség a korábbi verziókkal szemben, hogy a Megkövült szívek Rogelio-ja nem a történet főgonosza, korábbi társaival ellentétben, akik végtelenül gonosz, igazi negatív karakterek voltak. A Jorge Salinas által életre keltett karakteren azonban sokat változtattak, és megmagyarázták a jellemét, hogy miért is ilyen megkeseredett és kemény.

Új főgonosz

Mivel Rogelio Montero karaktere már nem a történet főgonosza a legutóbbi verzióban, így az alkotóknak ezt ellensúlyozniuk kellett, így beleírtak a történetbe egy valódi főgonoszt, aki Bruno Rey karaktere, akit Julián Gil alakított. Ez a karakter azonban teljesen új, a korábbi verziókban nem létezett a történetben.

Kerekesszékben

Az említett karakter lebénulása is máshogy alakul a különféle verziókban. A Monte Calvario-ban a főgonosz nem béna a történet elején, az Edith González által alakított főhősnő, Ana Rosa pedig azért megy hozzá, hogy a férfi elengedje a családja tartozását, majd később egy veszekedésük miatt bekövetkezett baleset során kerül kerekesszékbe.

A Te sigo amando-ban emellett szintén egy balesetben bénul le, miközben lóháton követi a Claudia Ramírez által életre keltett Yulissát, akinek öccse az, aki megoperálja a férfit, ám a műtét nem sikerül, így örökre lebénul, ezzel is kényszerítve a lányt, hogy hozzámenjen.

A legfrissebb verzióban pedig már a kerekesszékben élő Rogelio-val kezdődik a történet, akit így ismer meg a főhősnő is, aki azért megy hozzá, hogy megmentse öccsét a börtöntől, ám ezúttal nincs köze a balesethez.

Már nem orvos, de van ápolónő

A korábbi változatokban, mind a Monte Calvario Gustavo-ja, akit Arturo Peniche alakított, mind a Te sigo amando Luis Ángel-je, akit Luis José Santander alakított, a főgonosz orvosai, akik kezelik és tesznek azért, hogy meggyógyuljon és ismét tudjon járni. A 2011-es verzióban José Ron Gustavo-janak ehhez azonban semmi köze, ugyanis az ő foglalkozása mérnök. Akinek köze van a gyógyuláshoz az Ana Paula, a főhősnő, aki csak ebben a verzióban ápolónő.

Egységes

Az a karakter, amelyik mindhárom verzióban hasonló, az a női főgonosz karaktere, aki a férfi főgonosz húga, az intéző szeretője és beleszeret a főhősbe. Ezt a karaktert 1986-ban Úrsula Prats alakította, a neve Olivia volt, 1996-ban Olivia Collins bújt Leticia bőrébe, végül 2011-ben Susana González keltette életre Cynthia-t.

Nagymamából nagynéni

A korábbi két változatban a főhősnő nagymamája az a személy, aki kényszeríti őt, hogy házasodjon össze a férfi főgonosszal, hogy az elengedje a tartozásukat. Ezt a karaktert Consuelo Frank, illetve Carmen Montejo alakították az adott novellákban. A legfrissebb verzióban azonban az ennek megfelelő karakter, Rosaura, akit Ana Bertha Espín alakít, a főhősnő nagynénje, és a motivációi is különbözőek.

Vanessa

Teljesen más a szerepe az 1996-os Te sigo amando-ban Felipa-nak, akit María Rojo keltett életre és a 2011-es megfelelőjének, Vanessa-nak, akit pedig Mar Contreras alakított. Míg előbbi egy ledér parasztlány, akivel feleségét csalja a főgonosz, addig az utóbbi Rogelio volt menyasszonya, aki mindent megtesz azért, hogy visszaszerezze. Emellett az utóbbit kapcsolatba hozzák a főhősnő karakterével is, mivel egy apától származnak.

Nincs pap

A korábbi verziókban szerepelt a novellában a falu papja is, akit mindkét verzióban, mind a Monte Calvario-ban, mind a Te sigo amando-ban René Muñoz keltett életre, a 2011-es verzióban azonban nem létezik ez a karakter.